Babiczky Tibor
ÖRDÖGSZEKÉR
Verdes a szélben az ablak.
Az élők fekve maradnak.
Most nyugat felől egy árnyék
a háztető fölött átlép.
Rátapos cserépre, kőre.
A múltam kihull belőle.
Nem lépek félre előle.
Nem lépek félre előle.
Állok kitátott ég alatt.
Kövér lombokba szél harap.
Nincs arcom már a tükörben.
Ketrec vagyok körülöttem.
Két testből csillagalakzat.
Fordul a fényre a magzat.
Van tüdeje, szíve, lába.
Van lelke. Kész a halálra.
Verdes a szélben az ablak.
Az élők fekve maradnak.
Most nyugat felől egy árnyék
a háztető fölött átlép.
Rátapos cserépre, kőre.
Kihuny az összes fény tőle.
Nem lépek félre előle.
Nem lépek félre előle.
