Mezősi Miklós

EGY KÜLÖNÖS ANTIK LELET

Görögtanáraim emlékére és tiszteletére, sosem múló hálával

Az n***-ben jó ideje folyó ásatások a közelmúltban egy különös leletet hoztak a felszínre. A feltárási munkálatok során egyértelművé vált, hogy az előkerült anyag egy ma még bizonytalanul datálható ókori szerző, Pszeudo-Doszitheosz műve. Az egyedülálló lelet megtisztítása és olvashatóvá tétele után a megtaláló a leletet ugyanis Pszeudo-Doszitheosznak tulajdonította, s az „I. ének (Carminum I)” elnevezést adta neki. Az I. carmen szövege – csodával határos módon – teljes egészében és sértetlen állapotban maradt ránk. Az itt közölt szövegben szögletes zárójelben tüntettük fel az utólagos betoldás gyanúján alul álló sorokat. Pszeudo-Doszitheosz ez idáig egyetlen fennmaradt műve kerül most ebben a formában az olvasóközönség elé.
Az Első ének sajátos alkotás, melynek különösségét alighanem keletkezésének körülményeiben kell keresnünk. Pszeudo-Doszitheosz műve a Holmi tavalyi versfordítói pályázatának köszönheti születését. A pályázatra beérkezett pályaművek között bukkant fel az I. carmen autográfja. Nehezen dönthető el, hogy a szeszélyes véletlen játéka-e, vagy misztikus egybeesés, netán a kettő elegye, de a görög szöveg mellé egy viszonylag formahű magyar fordítás is került. Ezért döntöttek úgy a Holmi szerkesztői, hogy Pszeudo-Doszitheosz költeménye a Radnóti Miklós versfordítói pályázat függelékeként kapjon helyet a lapban. Az esetlegesen felébredő – várhatóan elsősorban filológiai természetű – kételyek egy részét eloszlatandó a szerkesztők támogatták az Első ének eredeti görög szövegének közlését. Az eredeti szöveg közlésének egyik lelkes szorgalmazója Pszeudo-Doszitheosz fordítója volt, aki a görög szöveget gondozta, és a kész fordítást az eredetivel egybevetette.