Mesterházi Mónika

EGY WILLIAM CARLOS WILLIAMS-VERS
FORDÍTÁSÁRÓL

William Carlos Williams az a költő, akit ha egy kicsit is ismer az ember, elmosolyodik a neve hallatán. Felszáll a pesti metróra egy csapat olasz gyerek és két fiatal tanár, megtelik velük a kocsi, a tanárnő kiengedi a hangját, menjetek beljebb, gyerekek, két megállót megyünk, hagyd a signorát kapaszkodni, Luigi, a gyerekek nem hangosak, csak sokan vannak, és mikor két megálló múlva valóban kiszállnak, a komor magyar utasok mind mosolyognak. Ilyen egy William Carlos Williams-vers.
Témája a modern városi világból bármi, egy gördülő újságpapír, a katolikus harangok zenéje, egy szilvát majszoló öregasszony – a létezés öröme, az öt érzékkel befogadható világ élménye. A William Carlos Williams-vers élmény- és látványközpontú. A gondolat rejtettebb. Versei formájával az amerikai szabad vers megújítója: a whitmani spontaneitást és zenét folytatja (de a mondatait játékosan-tudatosan kifeszítve); a poundi–elioti elveket és értékeket veszi át (de a kultúrtörténeti nehezék nélkül, valahogy levegősebben). Versszövege tehát általában könnyen érthető. A gondok akkor kezdődnek, ha az ember le is akarja fordítani valamelyiket. Akkor derül ki, mi mindenre kellene figyelni. És bizonyos nyelvi-kulturális nehézségek is ekkor mutatkoznak meg.
A Holmi versfordító-pályázatára a Young Sycamore című William Carlos Williams-verset választotta Molnár Krisztina Rita, és Várady Szabolcs mint körültekintő szerkesztő tőlem is megkérdezte: „Ha majd tudsz rá vetni egy pillantást: mi lehet az, hogy »hung with cocoon«? Egy William Carlos Williams-versben.” És csatolta a verset. Műfordítói gyakorlatomból valahonnan ismertem (sajnos) a szót mint (selyem)hernyógubót. És attól fogva így olvastam a verset: a fiatal fáról, amelyet megtámadnak a hernyók. (Szövőlepkéket én is láttam, igaz, eperfán.)

YOUNG SYCAMORE

I must tell you
this young tree
whose round and firm trunk
between the wet

pavement and the gutter
(where water
is trickling) rises
bodily

into the air with
one undulant
thrust half its height –
and then

dividing and waning
sending out
young branches on
all sides –

hung with cocoons
it thins
till nothing is left of it
but two

eccentric knotted
twigs
bending forward
hornlike at the top

Kínálta magát ez az olvasat (rögtön neki is álltam lefordítani): „hung with cocoons / it thins / till nothing is left of it”, „hernyógubóktól / sorvad / míg nem marad más”. Szabolcsot meggyőztem a hernyók ügyében (és ő ugyanígy Ritát, aki eredetileg bogyókat írt – bár én ezt csak később láttam), az interneten is találtunk egy érvet egy anyanyelvi versolvasótól, aki arra hivatkozik, hogy a költő kertészkedett is, tehát csak tudja; míg fel nem adtam a szöveget versfordító-szemináriumon, és akkor kiderült, hogy két pártra szakadt a társaság, hernyó- és terméspártiakra.
Új nyomozás indult. Azt már az elején kiderítettem (mint Molnár Krisztina Rita is), hogy az angol nyelvterületen használt „sycamore” szónak a platán jelentésével kell foglalkoznunk (a szótárban még szereplő fáradt füge és jávor kilőve, a valóságban előbbi a Közel-Keleten, utóbbi Angliában–Írországban honos). Amerika területén a „sycomore”: platán (Platanus occidentalis, nyugati platán). Van állandó kártevője (a Neochlamisus platani nevű rovar), ám ami lóg rajta, az nem más, mint a termése (aszmag termés, hosszú száron lógó pompon).
A költő ismeretében egyébként logikusabb is ez az olvasat: hogy ami a fán lóg, az a leírás része, nincsenek hernyók, a versben nem történik dráma, pusztulás. Aki meghallgatja a költő felolvasásában, ugyanerre jut. A vers a járda mellől kinövő fa életerejét, vitalitását testesíti meg – szó szerint (és William Carlos Williams elvei szerint): ugyanilyen vitális mondatokkal. Versfordítóként én a szöveg játékos feszítettségére igyekeztem legjobban törekedni. Később olvastam Molnár Krisztina Rita egymás utáni változatait, és irigykedve láttam néhány nagyon pontos szóválasztását és különösen az egyik áthajlását („és ott / vékonyodva szétágazik”). Valahogy ez a fáról szóló, fát megtestesítő vers mindkettőnknél állandóan változni akar(t), hogy elérje végleges formáját.

 

1) Magyarul is megjelent egy kötete az Európa Könyvkiadó Napjaink Költészete sorozatában, 1984-ben, Amerikai beszédre címmel, Kodolányi Gyula, Orbán Ottó, Várady Szabolcs fordításában.
2) „…and the poem widens its focus to include the cocoons, which, as a gardener like Williams would have known, spell destruction for trees.” Lisa M. Steinman, http://www.english.illinois.edu/maps/poets/s_z/williams/sycamore.htm.
3) Kardos László joggal fordítja Desdemona dalában jávornak, azaz juharnak (a darab születési helye alapján, színhelye alapján persze fügét kellene írnia), ahogy Seamus Heaney versében én is juhart írtam, igaz, csak amikor a pergő termésre fény derült.
4) http://writing.upenn.edu/pennsound/x/Williams-WC.php