Tíz éve halt meg Petri György

Borisz Paszternak*

ESŐ

Petri Györgynek

Elakadt a gép, de versed celluloidja
tovább pereg, nem szakad.
Képeid markomba zárom
nagy titkosan, mint a gyermek
a szentjánosbogarat.

Nem hívják cárok, szerelmek
fent a magányos öreget.
Csontokat és magzatokat
perceg, mint az óra, füstöl,
kémleli az eget.

Többé borostánk se gondja,
belénk lapoz, pohárba tölt.
Fejébe szállunk, barátom,
pálinka-esők erednek,
és tántorog a föld.

 

* helyett megkülönböztetett tisztelettel Tenigl-Takács László