Tíz éve halt meg Petri György

Petri György

TITANILLÁNAK
A SZÖLLŐSZEM ESÉLYEIRŐL*

Az egyszem szőlő
megrohad vagy elgurul
vagy összeszedik, préskádba kerül
és megtapossák
kiből bor, kiből szemét
lesz rendelés
vagy véletlen szerint

Isten nem mindenható.
Magára szabadította teremtményeit
nem tud szabadulni tőlük,
terelgeti bárányfelhőit
(a viharoktól retteg)
Dehát hogy mondhatja egy (AZ) Isten:
Nem működöm.

A teremtmények rágcsálják pedig.
Mettől meddig vagy? Egyáltalán:
tudsz-e kezdődni? És tudsz-e negyvenezer
(kb. ennyi nyelvet teremtettél) nyelven
válaszolni? Gondold át, olvasd el a fentieket.
Lazán, ne szarj be,
csak átgondoltalak, szervusz, ennyi.

Ami meg engem illet:
légy kegyes: hagyjál békén.
Adtál volna több életet,
némelyikben szolgáltalak volna
(biztos, ami biztos!)
de így nem.

 

* Titanilla minden bizonnyal Zsille Zoltán lánya. A vers olyan írógépen íródott, amelyen nem voltak magyar ékezetek, valószínűleg Zsillééknél, Bécsben, a nyolcvanas években. Mindkét verset Nagy Mária (Maya) hagyatékából közöljük. (A szerk.)