Tíz éve halt meg Petri György

Petri György

[HA ZORDON KEDVESEM RÁMPILLANT]

Ha zordon kedvesem rámpillant, én
kész vagyok: fáj a hólyagom a vesém.
Gondolom néha, hogy megölöm
– bűnbánat, akasztás előtt némi öröm,
de ha megnyuvasztom, mi marad nekem?
A hátralévő életem?
Élni nélküle nekem minek már,
híg síri latyak vár és hideg sár.
Locsogó szónok, hitnélküli pap:
folytatódik a szörnyű mindennap,
a hazugság, a viszolygás, csalás,
de miért lenne egyszerre minden más?
Nem halaványul a képzett deszantos szavamra: dalom
viharodnak utószele, Forradalom.