Tíz éve halt meg Petri György

Balla Zsófia

PONTOSÍTÁS

Petri György emléke

Nem mesterem volt, hanem jó barátom.
Fél évig nála laktam – nem vele.
Ahol anális, képeit utálom –
de kápráztat versei veleje.

Bátor volt, ha büntetés járt ezért.
Majd bátor, ellökni a stallumot.
Pontosan tudta, költőként mit ér.
Bízott a korban – a kor elbukott.

Pap Mari nélkül nincs Petri talán:
végső vershez titok, sorsának ő a kódja.
A klasszikus formákban rúgkapál:

dühös félelmeit csodált szitkokba szórja.
Az ember magának hal meg csupán.
Bennünk füstölög megszázszorozódva.