Radnóti Miklós versfordító-pályázat
Pierre de Ronsard
CXLIII
Mosolya, melybe mézet méhek szedtek,
Ezüst várfalként díszlő fogsora:
Gyémántos ékek kettős sorfala,
S kecses ajka, korallvörös keretnek;
Szelíd szava, mely pezsdíti a lelket,
Énekének gondűző dallama,
S páros boltozat páros csillaga –
E csodák csak istennőmé lehetnek.
Ifjúsága kertjéből szárnyra kél
Egy múlhatatlan illat, s azt a szél
Fölkapja, balzsamát az égre szórja.
S hangjából oly varázslat cseng elő,
Hogy táncra kél erdő, rét, legelő,
Ledől a hegy, és heggyé nő a róna.
Ertl István fordítása
