Radnóti Miklós versfordító-pályázat

Gérard de Nerval

A PÁRIZSI NOTRE-DAME

Ős-vén a Notre-Dame, s még meglehet, ki tudja,
Párizst eltemeti születése tanúja,
De néhány ezredév, s ledönti az Idő,
Mint farkas a tinót, a roppant súlyu vázat;
Facsar vasidegén, és sunyi foga rághat
Szánni való öreg csontján, bár sziklakő.

Sokan majd valahány országából a földnek,
A kietlen romot szemlélni idejönnek
Révülten s Victor is kap újra olvasót.
– S a vén bazilikát úgy látják, mintha volna
Megint, mint rég, maga a fenség és a pompa,
Halottnak árnya, mely nekik feltámadott!

N. Kiss Zsuzsa fordítása