Mesterházi Mónika

FORDÍTVA ÉPP

Fordítva épp, mint a vakok,
a látásomra támaszkodok,
és nem botlom el minduntalan,
sőt járulékos haszna van,
pénzt találok például a földön,
vagy nem hagyom, hogy akárki földöntsön.

De ha jön a hübrisz, és az égre nézek,
vagy nem hagy látni valami rossz előérzet,
az úgynevezett lelki szemek
maguk néznek valamiket,
barátok sorsát, a magam helyzetét,
vagy a tülekedőket épp,
hogy az ember micsoda idióta
lemming lett errefelé egy idő óta,

akkor a legkisebb talajhiba elég nekem,
a hübriszért megfizetek a kövezeten,
inflálódnak harisnyák, nadrágtérdek,
valamit felmenőim sorsából megértek,
a nadrágot befoltozom, kidobom,
az önsajnálatot is leápolom,
és egy darabig fokozottan nézek.
Aztán kezdem elölről az egészet.