Szabó Marcell

A SZORÍTÁS ALAKJA (2)

A csónakházba tartottál. Elviselhetetlen
a tudata minden csónakháznak. Kétfelől
bokrok, oltott fák. A víztükör, innen.

Reggel óta mást se, csak hogy oda ma
bemész. Mint az a kép, ahol a szemembe
nézel. Én félig háttal, te félig szemben.
Kivársz és elmosolyodsz. Ez nincs is rajta.

Azt hinni, készakarva, hogy aminek ilyen
irányai vannak, az majd csak egészen nehezen
mozdul. Ahogy a túlpartot elképzeled vagy
két szárítkozót, gondosan csinálják, nincs is

rajtuk izom. Az ilyen testektől meg kellett
volna hogy ijedj. Legalább egytől meg kellett
volna.

De velem egy másik szem mondatja ezt,
száraz lábbal fordultál ki az ajtón.
Nincs olyan, hogy közös félelem,
elrúgtad magadtól, most így ringatják.