Szabó Marcell

A SZORÍTÁS ALAKJA (1)

Akkor már egy hete nem, vagy csak
kétnaponta, félig, olyan apró szorításokkal,
amelyekhez, igenis, egy felnőtt tenyérre
lett volna szükség. Még nem gyújtott lámpát.

Folyton megállt és újrakezdte, de végül
tényleg megállt. Bassza meg.
Ezt így nem lehet.

Mintha egy nagyobb fűnyírót tolt volna
maga előtt, apró léptekkel ment ki a kertbe.
És onnan már látszott a szántóföld, messzebb
a gépiesen ismétlődő villanypóznák és
a friss sötétben a lakókocsik reflektora.

A kerítésnek támaszkodott, és ahogy kis
terpeszbe állt, érezte combján, hogy lehűlt
a levegő. Először könyörgött, de később
inkább imának szerette volna hívni.

Hogy jelentse minden ugyanezt a rozsdás
vasakkal megerősített látványt.

Nem is. Csak nehogy ezt jelentse.