Julian Tuwim

AZ EMBERISÉG TÖRTÉNETÉNEK
EGY LAPJA

Találkára indult egy kis kertmoziba
helyben lakó marhánk, s egy lokális liba.
Kedves lokál’ lükém – szólt a környék esze –,
mozgó-látogatást kegyed velem tesz-e?
Itteni butuskánk felelt: – Jó alkalom,
minthogy épp szeretlek, helybenlakó barom.
Így ismerős tuskónk leplezetlen kéjjel
moziba ment utcánk esztelenkéjével.
Kedves fogdosással telt az első óra,
s a kis helyi hülyénk fogékony a jóra.
Ám végtére felnyög: – Helybéli bolondom!
Hogy ez a film untat, egyre nagyobb gondom.
Így borozni mentek, s ettek hozzá kappant,
a hely gyagya lánya, meg a helyi kattant.
Érzékeik szárnyán később messze libbent
városunk kreténje és az ismert zizzent.
Ekképpen hát újra sarjaik születnek:
fogyatékkal élő csepp kis eszementek,
s mozgóképszínházban volt is már azóta
sok fiatal kretén és új idióta.

Hajba Vince fordítása