Fischer Mária

ÉBREDJ MÁR

Ébredj már, Habakuk, vidd haza kincseidet –
Menj haza, fuss hegyeken túlra, öreg hidakon
túlra, a pincesoron szórjad szét szaporán
híreknek ropogós magvait. Olvad a hó
otthon a kertek alatt. Meglátják, hova lépsz,
hallják hangodat, érzik párás szagodat,
mint a vadak. Rokonuk vagy, kiabálj, vicsoríts
rájuk, vagy mosolyogj; tedd, amit éppen akarsz.
Téged majd befogadnak, tudják nevedet,
megszólítanak, érintenek új szeretők.
Kapsz vizet és meleg ételt, ágyat, takarót.
Hogyha beszélsz, lobogó tűznél, mondd ki nevem;
mondd el, hogy közelebb jöttek az erdei fák,
tükrözi őket a szem s reggel az ablaküveg.