Csengery Kristóf

O CAPTAIN! MY CAPTAIN!

Szeretsz játék közben alig hallhatóan beszélni
magad elé; monologizálsz hosszan, szavaidat
csupán kileheled magadból, mássalhangzókkal
szeletelve a sóhajtást. Legutóbb arra figyeltem
fel, hogy ezt suttogod: kapitány, ó, kapitány! Mi
késztetett arra, hogy így szólj kétévesen, kitől
hallottad ezeket a szavakat? Soha nem meséltünk
neked Walt Whitmanről, sem Abraham Lincolnról,
és a Holt költők társaságát sem láttad; nem tudod,
hogyan fütyüli John Keating zsebre dugott kézzel
az 1812-nyitányt, s mire tanítja a fiúkat angolórán.
De talán csak az történt meg veled, ami előbb-utóbb
mindenkivel. Egyszer megszólítjuk a kapitányunkat,
s attól kezdve követjük őt mindenhová, egy életen át.