Csengery Kristóf

EGY DÉLELŐTT EGYEDÜL

Mennyi boldogság. A nagy csend a lakásban.
A nyugodtan végzett munka. Hogy kimehetsz
a konyhába, meginni egy pohár tejet. Mennyi
boldogság. Végigsimítod kezeddel az asztal
felületét, és érzékeled a szabálytalanságokat.
Letörlöd vizes ronggyal a párkányt. Mosott
ruhát teregetsz. Mennyi boldogság. Telnek
a percek, de csak magukat számolják, nincs
senki, aki mérné a múlást. Így kellene mindig,
kívül a körforgáson. Mennyi boldogság. Régi
szavak a számítógép képernyőjén. Friss, hűvös
levegő a nyitott ablakból. Halk lépteid, mintha
vigyázni kellene valaki álmára. Pedig csupán
a harc alszik körülötted: éled az időleges békét.