Varga Katalin

„…ÜSSE LAPOSRA ŐKET AZ ISTENNYILA” (1

Radnóti Miklós sajtópere

Az Újmódi pásztorok éneke című verseskötet 1931 tavaszán kezdődött és 1932 kora nyarán zárult pere nem ismeretlen a Radnóti-filológia számára. A kortársak emlékezéseiből – Sós Endre,2 Baróti Dezső,3 Szalai Imre,4 Vas István5 –, forrásközlésekből,6 az életrajzot feldolgozó szöveggyűjtemények7 és monográfiák8 vonatkozó fejezeteiből sokat tudunk az ügyről. A Budapesti Fővárosi Levéltárban őrzött periratok9 azonban bizonyos eseményeket más megvilágításba helyeznek, ezért érdemes a lefoglalt kéziratot tanulmányozni, a hivatalos dokumentumokat – rendőrségi házkutatási és kihallgatási jegyzőkönyveket, az ügyészségi javaslatot és vádemelést, az első- és másodfokú tárgyalás jegyzőkönyveit és ítéleteit – időrendben áttekinteni.
A kötet 38 lapos kéziratának tanulmányozása valami keveset elárul az összeállítás körülményeiről, idejéről. A Jupiter nyomdában lefoglalt gépiratos kéziraton Radnóti két különböző időben végrehajtott tintaírású javítása, rájegyzése figyelhető meg. Fekete tintaírással a szövegmódosításokat hajtotta végre szinkronban az ún. második számú verstisztázatfüzetben10 való javításokkal. Kék tintával viszont a kötet szerkesztése idején dolgozott, ezzel vezette végig a lapszámozást, húzta ki a lapokon szereplő gépiratos aláírásokat,11 illesztette be a gyűjtőcímeket és az ajánlásokat.12 Három vers – a Széllel fütyölj! című, a Nézz körül… és az Igen, és ha fütyölsz… kezdetűek – gépirata nem volt aláírva, a Látod sokat tudok én… kezdetű vers kézirata pedig hiányzik az összeállításból. Az említett költemények tisztázata nem szerepel Radnóti 1931. január 30-án befejezett versmásolófüzetében sem, jóllehet voltak még üres oldalak. Ezekből arra lehet következtetni, hogy a verseket január után írhatta vagy fejezhette be, már a kötetbe szánva őket, a Látod sokat tudok én… pedig az utolsó pillanatokban kerülhetett a nyomdába. A nyomdai házkutatás jegyzőkönyvében az olvasható, hogy a kéziratot március 25. körül adta át Radnóti és Lakatos Péter Pál, a kiadó képviselője szedésre. Mivel a megbízást nem regisztrálták a nyomdakönyvben, és Radnóti ekkortájt írt kevés levelében nem említi az eseményt, pontosan nem tudható, mikor kezdték meg a munkát.
A verseskötet 1931. március végén hagyta el a Jupiter nyomdát, Radnóti március 31-én Demjén Józsefnek,13 a kötet kiadójának ajánlott egy példányt: „Demjén Jóskának, öreg harcostársamnak és fiatal ösmerősömnek, barátsággal és szeretettel Radnóti Miklós” bejegyzéssel. A következő napokban még többeknek ajándékozott dedikált könyvet, így április 2-án „Illyés Gyulának barátsággal Radnóti Miklós”, április 3-án „Gellért Oszkár szerkesztő úrnak igaz híve Radnóti Miklós; Benedek professzor úrnak küldi igaz híve Radnóti Miklós” és „Az én nagyon szeretett [Szalai] Imre bátyámnak küldöm messzire ezt a néki is dedikált nagyon új könyvemet. Radnóti Miklós”, valamint április 4-én „József Attilának barátsággal Radnóti Miklós”. Április 14-én – feltehetően ekkor utazott vissza Szegedre – „Dr. Sík Sándor professzor úrnak, a költőnek, aki bátyja és apja is hallgatóinak, hálával és tisztelettel adja ezt a kötetet egy mindentől elrugaszkodott poéta hallgatója. Radnóti Miklós” sorokkal nyújtott át egy példányt atyamesterének.
Ekkorra már az ügyészség sajtóosztálya – gondosan áttanulmányozva a március végén beküldött, április elsején regisztrált köteles példányt – a büntetőtörvényszék figyelmébe ajánlotta a versek egy részét. Baróthy Pál főügyész, a királyi ügyészség elnöke április 11-re az alábbi indítványt terjesztette elő a vizsgálóbírónak:
„A Budapesten a Jupiter (Klein S.) könyvnyomdájában előállított Újmódi pásztorok éneke Radnóti Miklós versei című könyv, amelynek sajtórendészeti köteles példánya a budapesti kir. ügyészséghez az 1931. év április hó 1. napján lett bemutatva, az 1929. évi VII. t. c. 2. §-ának 1. pontjába ütköző szemérem elleni vétség és az 1879. évi XL. t. c. 51. §-ába ütköző vallás elleni kihágás (35. és 47. oldal) jelenségeit tünteti fel, miért is a Btk. 69. és 70. §-ai értelmében a bűnvádi felelősséggel tartozó személyek ellen a nyomozást a Bp. 84. §-a alapján elrendelem.
S egyben indítványozom, hogy vizsgálóbíró úr a Bp. 169. és 177. §-ai alapján a vád tárgyává tett sajtótermék bárhol található összes példányainak és a vád tárgyává tett sajtóközlemény kéziratának a lefoglalását s ezeknek eszközölhetése végett a Bp. 173. és 177. §-ai alapján a házkutatást is a szerző, fordító, kiadó és nyomdatulajdonos, valamint a még netalán mutatkozó egyéb gyanúsítottak ellen rendelje el s ezen lefoglalások és házkutatások foganatosítása, valamint az általam fent elrendelt nyomozás azonnal való megejtése iránt a budapesti m. kir. államrendőrség főkapitányságát, a Bp. 180. §-a alapján, a jelen indítványom csatolt másodlati példányának áttétele kapcsán azzal keresse meg, hogy a lefoglalt sajtótermékek, a kézirat és a foganatosított nyomozás iratai soron kívüli közvetlenül a budapesti kir. ügyészség sajtóosztályához (V. Alkotmány utca 14. szám földszint 9/a ajtószám) lesznek beküldendők.
Vádam tárgya a könyv 7., 9., 15., 19., 20., 21., 38. illetve 35. és a 47. oldalakon levő versek egész tartalma és különösen azoknak vörös irónnal megjelölt részei.
A nyomozás során Radnóti Miklós szerzőt, Fiatal Magyarország kiadóját és Klein S. nyomdatulajdonost gyanúsítottakként kihallgatni és egyben a nyomdakönyv adatai alapján megállapítani kérem, hogy a vád tárgyává tett sajtótermék mikor és hány példányban lett előállítva, továbbá, hogy mely időpontban és mi módon hozatott forgalomba.
Végül a hozandó bírói határozat egy kiadmányi példányát az 1896. évi augusztus 11-én 39008 sz. a. kelt I. M. rendelet értelmében a m. kir. bel- és kereskedelemügyi miniszterurakhoz, a sajtótermék további terjesztésének mielőbbi megakadályozása végett azonnal, éspedig azzal a megkereséssel terjessze fel, miszerint a bírói határozatban foglalt rendelkezést a közigazgatási, illetőleg rendőri, továbbá a csendőri, valamint a postai hatóságok[kal] és közegekkel a lefoglalásnak az ország egész területén való gyors foganatosítása végett nyomban közöljék.”14
Az irat a büntetőtörvényszékre április 14-én érkezett – 5164. számon iktatták –, és még ugyanezen a napon Szabó István vizsgálóbíró elrendelte a kézirat és a könyv példányainak lefoglalását. „A lefoglalás kiterjed a nyomtatványnak mind a forgalomba hozott, mind a postának, vagy egyéb szállítóintézetnek átadott, mind a szerzőnél, kiadónál, nyomdásznál, vagy más egyénnél készletben levő példányaira, valamint a nyomtatvány előállítására szolgált mintára, metszetre és más sokszorosító készülékre is. A minta lefoglalását a kiszedett szöveg betűinek szétszedése is pótolhatja.”15 Értesítést kapott erről a rendőr-főkapitányság, Radnóti Miklós mint szerző, a Fiatal Magyarország kiadója, Demjén József, a Jupiter – Klein Samu – könyvnyomdája, a Belügyminisztérium, a Kereskedelmi Minisztérium, a 72. és a 62. számú postahivatal, a Főposta kézbesítési és hírlaposztálya, a Királyi Ügyészség, a Székesfővárosi Magyar Királyi Posta és Távírda igazgatósága, az Ibusz hírlapexpedíció, Szóti István lapterjesztő vállalata, a Keleti, Nyugati és a Kelenföldi pályaudvar, a Magyar Királyi Folyam- és Tengerhajózási Rt. igazgatósága, az Első Duna Gőzhajózási Társaság igazgatósága és a Duna, Száva, Adria vasúti pályaudvar.
A magyar királyi állami rendőrség jegyzőkönyveinek tanúsága szerint a detektívek április 17-én Budapesten, április 18-án Szegeden megkezdték az Újmódi pásztorok éneke példányainak begyűjtését és az érintettek kihallgatását.

„Jegyzőkönyv
Felvétetett Budapest 1931. évi április 17-én délelőtt ¼ 12 órakor a Jupiter nyomda Lovag u. 14. sz. alatti helyiségeiben a folyó évi B. I. 5164/2/1931 számú bírói határozat alapján foganatosított lefoglalás alkalmával. Jelen voltak: a hatóság részéről: dr. Bozzay Gyula r.[endőr]tanácsos, Fejes Kálmán [detektív] dtv, Domby Antal dtv; ügyfelek, tanúk: Klein György mint Klein Samu nyomdatulajdonos kirendelt képviselője, Reiner László m. tanú, Roóz Herman m. tanú.
Dr. Bozzay Gyula r. tanácsos megjelenik a fenti helyen, hogy a bírói végzés alapján a lefoglalást foganatosítsa. Minthogy Klein Samu nyomdatulajdonos távol van, helyetteséül Klein György fia rendeltetett ki. Dr. Bozzay Gyula a megjelentek perrendszerű kioktatása után kihirdeti a bírói végzést, és felhívja Klein Györgyöt, hogy a birtokában levő lefoglalni rendelt könyveket illetve könyvpéldányokat adja át. Klein György átad 4 példány Újmódi pásztorok éneke című könyvet valamint e könyv géppel írott kéziratát, amelyeket dr. Bozzay Gyula r. tanácsos lefoglal. Klein György előadja, hogy a könyvet Radnóti Miklós szerző és Lakatos Péter Pál, a kiadó megbízottja rendelték meg f. évi március hó 25-ike körül 500 példányban. A könyv április 1-jén készült el és ugyanazon hónap 2-án szállíttatott le és pedig 400 példány Radnóti Miklós lakására és 100 példány Lakatos Péter Pál lakására. Radnóti Miklós a Lipót körút 15. [!] szám alatt lakik. Lakatos Péter Pál a Király u. 101. I. emelet alatt lakik.
Mindezek Klein György bemondásából voltak megállapíthatók, mert a nyomdakönyvbe az adatok bevezetve nem voltak. Klein György előadja még, hogy a könyvet édesatyjánál rendelték meg, és ő intézkedett az előállítása iránt. A korrektúrát a szerző eszközölte.
A lefoglalást elrendelő bírói végzés ellen Klein György felfolyamodással nem él. A végzésből egy példányt kér. A könyv szedése elosztatott.”

„Jegyzőkönyv
Felvétetett Budapest 1931. év április hó 17-én délelőtt 12 órakor Weisz Ilka mint Radnó-
ti Miklós lakásadójának V. Lipót krt. 5. IV. em. 5. sz. alatti lakásán a folyó évi B. I. 5164/2/1931 számú bírói határozat alapján foganatosított lefoglalás alkalmával. Jelen voltak: a hatóság részéről: dr. Bozzay Gyula r. tanácsos, Fejes Kálmán dtv, Domby Antal dtv; ügyfelek, tanúk: Weisz Ilka mint Radnóti Miklós kirendelt képviselője, Weisz Ernesztin m. tanú, Janzsó Erzsébet m. tanú.
Dr. Bozzay Gyula r. tanácsos megjelenik a fentiek kíséretében a fenti helyen a lefoglalás foganatosítása végett. A jelenlevők perrendszerű kioktatása után dr. Bozzay Gyula r. tanácsos Weisz Ilkát kirendeli Radnóti Miklós képviselőjéül és a bírói végzés kihirdetése után felhívja őt a birtokában illetve a lakásban levő könyvek átadására. Weisz Ilka átad 10 példányt az Újmódi pásztorok éneke című könyvből, amiket dr. Bozzay Gyula r. tan. lefoglal. Weisz Ilka kijelenti, hogy több könyv a lakásában nincs, a megtartott házkutatás során sem volt több példány található.
Weisz Ilka nem tud felvilágosítást adni arról, hogy Radnóti a könyveket hová tette, illetve azokat milyen módón terjesztette. Előadja még, hogy Radnóti Miklós valódi neve Glatter Miklós. A Radnóti nevet mint írói nevet használja. Glatter Miklós néhány nappal ezelőtt Szegedre utazott, ahol Széchényi u. 8. sz. alatt lakik özv. Rosenfeld Sándornénál. Weisz Ilka pótlólag még előadja, hogy emlékezete szerint Glatter Miklós adott át könyveket egy Lantos nevű nyomdásznak, de hogy ez a Lantos hol lakik, azt nem tudja.
A bírósági végzés ellen Weisz Ilka felfolyamodást jelent be.
Weisz Ilka pótlólag még közli, hogy utólag eszébe jutott, hogy Lantos a Rózsa utcában lakik […] kbelül a 15–17. sz alatt.”

„Jegyzőkönyv
Felvétetett Budapest 1931. évi április hó 17-én délután ¾ 1 órakor Demjén József hírlapíró Andrássy út 24. sz. alatti lakásán a folyó évi B. I. 5164/2/1931 számú bírói határozat alapján foganatosított lefoglalás alkalmával. Jelen voltak: a hatóság részéről: dr. Bozzay Gyula r. tanácsos, Fejes Kálmán dtv, Domby Antal dtv; ügyfelek, tanúk: Klein Sándor mint Demjén József kirendelt képviselője, Takács József és Takács Józsefné tanúk.
Dr. Bozzay Gyula r. tan. megjelenik a fenti helyen a fentiek kíséretében, hogy a lefoglalást foganatosítsa. Klein Sándort kirendeli Demjén József képviselőjéül és a végzés kihirdetése és perrendszerű kioktatás után felhívja a nevezettet, hogy a lefoglalni rendelt könyv példányait adja át, ha ilyennek birtokában van. Klein Sándor átad egy példányt az Újmódi pásztorok éneke című könyvből,16 amelyet dr. Bozzay Gyula r. tan lefoglal.
A megtartott házkutatás során sem volt több példány található. A bírósági végzés ellen Klein Sándor felfolyamodással már él.”

„Jelentés
1931. év április hó 17-én
Tisztelettel jelentjük, hogy dr. Bozzay rend. tanácsos úr vezetésével megjelentünk Lakatos Péter Pálné Király u. 101. sz. I. 7. sz. alatti lakásán, aki felhívásunkra átadott 76 drb. Újmódi pásztorok éneke című könyvet, melyet terjesztés céljából Radnóti Glatter Miklóstól kapott. Megjegyezzük itt, hogy Lakatos Péter Pálné 100 drb. könyvet vett át, ebből azonban már 24 drb.-ot férje elküldött több lapkiadó vállalatnak mint tiszteletpéldányt. A nála megtartott házkutatás során több ily könyvet nem találtunk.
Megjelentünk ezután Lantos Andor Rózsa u. 15–17. sz. (lak.: Práter u. 66. sz.) könyvnyomdájában, hol nevezett felhívásunkra átadott 75 drb. Újmódi pásztorok éneke című könyvet azzal, hogy azt ő terjesztés céljából kapta Radnóti Glatter Miklóstól, nála több ily könyvet nem találtunk.
Fejes Kálmán és Domby Antal detektívek”

„Jegyzőkönyv
Készült Budapesten 1931. évi április 18. napján délelőtt 9 órakor szemérem elleni vétséggel gyanúsított Klein Samu kihallgatása alkalmával. […]
Idézésre megjelent – Az előállított gyanúsított személyes viszonyaira nézve megkérdeztetvén előadja: [itt 21 kérdésre adott válasz következik].
Személyazonosságának megállapítása után közöltetik terhelttel, hogy szemérem elleni vétséggel gyanúsíttatik.
Gyanúsított figyelmeztetvén védőválasztói jogára, fölvilágosíttatván a védő kirendelésének módozatairól és az ingyenes védelem esetéről kijelenti: Nem kívánok védőt.
Arra a kérdésre, hogy kíván-e valamit védelmére előadni, terhelt következőleg nyilatkozik: Az Újmódi pásztorok éneke című könyvet, amelynek szerzője Radnóti Miklós, az én nyomdámban (Jupiter nyomda, Lovag u. 14.) állították elő f. évi március hó végén 500 példányban.
A könyveket Radnóti Miklós rendelte meg, ő is fizette ki a költségeket. Radnóti Miklóssal én tárgyaltam, én vettem fel a rendelést és én adtam utasítást a könyv előállítására. A könyvet a szerző korrigálta. A könyveket a köteles példány beküldése után 1-2 nappal szállítottam le 400 példányt Radnóti Miklósnak, 100 példányt Lakatos Péter Pálnak.
A nyomdakönyvbe a könyvet azért nem vezettem be, mert most nagyon sokat kell éjszakánként dolgoznom, s így megfeledkeztem a beírásról. Én vagyok a felelős nyomdavezető is. [olvashatatlan hivatalos aláírás és] Klein Samu”17

„Jegyzőkönyv
Készült Budapesten 1931. évi április 18. napján délelőtt ¾ 11 órakor szemérem elleni vétséggel és sajtó útj. elk. vallás elleni kihágással gyanúsított Deuts [!] (Demjén) József kihallgatása alkalmával.
Idézésre megjelent – Az előállított gyanúsított személyes viszonyaira nézve megkérdeztetvén előadja: [21 kérdésre adott válasz következik].
Személyazonosságának megállapítása után közöltetik terhelttel, hogy szemérem elleni vétséggel és sajtó útj. elk. vallás elleni kihágással gyanúsíttatik.
Gyanúsított figyelmeztetvén védőválasztói jogára, fölvilágosíttatván a védő kirendelésének módozatairól és az ingyenes védelem esetéről kijelenti: Védőül választom később megnevezendő ügyvédet.
Arra a kérdésre, hogy kíván-e valamit védelmére előadni, terhelt következőleg nyilatkozik: Az Újmódi pásztorok éneke című könyvet a szerző Glatter (Radnóti) Miklós adta ki. Ő fedezte a kiadással járó összes költségeket. Én a kiadásban semminemű részt nem vettem.
Glatter (Radnóti) Miklóssal egy klubban ismerkedtem meg k[örül]belül ez előtt 2 hónappal. Beszélgetésünk során felkért arra, hogy egy a közel időben megjelenő verseskötete számára adjam oda a nevemet és az általam kiadandó Fiatal Magyarország című szemle címét kiadóul. Jobban mondva járuljak hozzá, hogy ő a verseskönyvét úgy adhassa ki, mint a Fiatal Magyarország című szemle kiadását, és egyezzem bele, hogy a könyvön felelős kiadóként engem illetve nevemet tüntethesse fel. Én ehhez hozzájárultam, anélkül hogy tudtam volna, hogy mi lesz a kiadandó könyv tartalma. Ez utóbbi mondatot oda módosítom, hogy Glatter a könyve gépelt kéziratából – […] – felolvasott nekem egy néhány verset. Így a Pirul a naptól már az őszi bogyó, Beteg a kedves, Hajnali elégia címűeket. Többre nem emlékezem. Minthogy e versek tartalmában bűncselekményt nem láttam, hozzájárultam a nevem felhasználásához.
Megjegyezni kívánom, hogy a Fiatal Magyarország című szemlém első száma napokban fog megjelenni.
A bírói végzés egy példányának átvételét elismerem. [olvashatatlan hivatalos aláírás és] Demjén József”18

„Jegyzőkönyv
Tárgy: Szemérem elleni vétséggel és sajtó útján elkövetett vallás elleni kihágással gyanúsított Glatter (Radnóti) Miklós és társai elleni bűnügy
Hiv. szám: 37842/kü. 1931

A budapesti kir. Ügyészség Sajtó Osztályának
Helyben
Deuts [!] (Demjén) József hódmezővásárhelyi születésű 1907. évbeli rkath. vallású, nőtlen, hírlapíró, budapesti lakos (VI. Andrássy út 24. III. 9.) és Klein Samu budapesti születésű, 1882. évbeli, izr. vallású, nős, nyomdatulajdonos, budapesti lakos (VI. Nagymező u. 58. I. 8.) kihallgatása és a lefoglalás foganatosítása után az összes iratokat 4 drb. könyv kapcsán azzal teszem át, hogy a lefoglalást elrendelő bírói végzés ellen felfolyamodást jelentettek be.
Lefoglaltatott összesen 164 példány, a visszatartott 160 példányt pótlólag fogom megküldeni.
Glatter (Radnóti) Miklós egyetemi hallgató Szegeden Széchenyi u. 8. sz. alatt lakik. A birtokában lévő könyvek lefoglalása iránt intézkedtem. A kéziratot is küldöm.
Budapest, 1931. április hó 18-án [olvashatatlan hivatalos aláírás] m. kir. rendőrtanácsos”19

„1931. április hó 18-án reggel megjelentünk Glatter (Radnóti) Miklós – aki Budapesten 1909. V. 5-én született, izr. vall. egyetemi hallgató – Széchényi tér 8. szám alatti albérleti szobájában, ahol nevezett felhívásunkra önként előadott 51 drb. Újmódi pásztorok éneke c. verseskönyvet.20 A lakásán talált 51 drb. példányt őrizetbe vettük és tisztelettel beszolgáltatjuk. Glatter Miklós kikérdezésekor bemondotta, hogy a verseskönyve 440 példányban jelent meg. Szegeden nem adott el belőle egyet sem. Budapesten adott el személyenkint is, de hogy kinek, azt megnevezni névleg nem tudja. Az összes budapesti lapoknak 1-1 drb. tiszteletpéldányt küldött.
Bauer Ede [és] Győri Lőrinc”21

Radnóti helyzetéről Vajda János, a Kortárs szerkesztője levélben számolt be április során az akkor már Párizsban élő Szalai Imrének, a Kortárs művészeti szerkesztőjének. „Ez alkalommal tolmácsolom Radnóti Miki szíves üdvözletét. Ő szegény most nem tud írni, nagy bajban van. Kb. két héttel ezelőtt jelent meg verseskötete. Gyönyörű! Sajnos az ügyészség más véleményen volt, és elkobozta. Indokok: vallásgyalázás és szeméremsértő tartalom. A nyomdában, a kiadónál, Lakatos Palinál házkutatás volt, és elvitték az összes feltalálható példányokat. Mikit, aki ekkor már Szegeden volt, rádión körözték. Szombaton hajnalban detektívek keresték szegedi lakásán, könyveit elkobozták. A szegedi jobboldali sajtó nekirohant és lepiszkolta. Az egyetemről ki akarják zárni. (Zolnai és Sík Sándor mély felháborodással nyilatkoztak az ellene indított hajszáról és megígérték, hogy tiltakozni fognak a kizárása ellen.) Engem kért meg, hogy ezt megírjam Neked, mert mint írja, ő most nem bírja ideggel.”22
Április 21-re dr. Thury ügyészségi alelnök megszerkesztette az ügyészség vádindítványát.

„Hivatkozással a kir. Büntetőtörvényszék vizsgálóbírájának folyó évi április hó 14-én kelt B. I. 5164/1931-2. számú végzésére, és az 1931. évi április hó 19-én kelt 40.324/1931. k. ü. számú átiratommal megküldött iratokra,
Indítványozom,
hogy Radnóti (Glatter) Miklós budapesti lakos, mint szerző, illetve előállító ellen az 1929. évi VII. t. c. 2. §-ának 1. pontjába ütköző hét23 szemérem elleni vétség és az 1879. évi XL. t. c. 51. §-ába ütköző kettő vallás elleni kihágás miatt a vizsgálat az 1921. évi XXIX. t. c. 7. §-a és az 1896. évi XXXIII. t. c. 105. §-a alapján elrendeltessék és az utóbb hivatolt törvény IX. fejezete értelmében foganatosíttassék.
Vádam tárgya szemérem elleni vétség címén a Budapesten, a Jupiter könyvnyomdában előállított Újmódi pásztorok éneke című könyv 7., 9., 15., 19., 20., 21., 38. oldalain levő versek egész tartalma, különösen pedig annak következő részei:
Táj szeretőkkel »…néha tudós szeretők, akik ölelni bújnak éjre a bokrok alá, hol csóktól fullad a lány és teli csókkal szökik haza reggel!«
Tápé öreg este »…eldőlnek, ha asszonyuk kilép meleg szoknyáiból előttük és szolgálva hozzájuk bontja a testét melegen!«
Tavaszi vers »…vidám csavargók ölelnek most a reccsenő ágú bokrok alatt; csak a lány sivít, karmolva, teste tavaszi forradalmán, mint megbúbozott madár, ha hímje elől csattogva menekül és borzas bögyén színes vágyai fütyölve kivirulnak.«
Keseredő »…városjárt, nagyhasú lányok lesik lassan kifelé kerekedő kölykeiket, hogy tele combjuk közt liláraszorítsák, mert mire is kell ma, kicsi melles lány és legényke, gatyábafütyülös!«
Elégia egy csavargó halálára »…Mert ölelni szeretett, még tömzsi testét harcos lányok jó körmei díszével engedte újabb kaparásra s régi falvaiban sokszor fulladt halálra a fürdetlen poronty lányanyja… jótőgyű szűz angyalokkal viaskodik most az égi kazlak tövén s összeszorított combokat feszeget átizzadt szerelemmel.«
Kis kácsa fürdik »…fürdik a nagy lány a ruhaáztató jó tekenőben s mindene látszik, ahogyan csattogva mossa magát; már tudom, utána száradni kifekszik a napra és engem kíván ő csörgő fogakkal két énekes combja közé!«
Vallás elleni kihágás címén pedig vád tárgyává teszem az ugyanezen könyv 35. és 47. oldalain lévő versek egész tartalma különösen pedig annak következő részeit:
Arckép »Huszonkét éves vagyok. Így nézhetett ki ősszel Krisztus is ennyi idősen; még nem volt szakálla, szőke volt és lányok álmodtak véle éjjelenként!«
Pirul a naptól már az őszi bogyó »Pedig fönn a kertek felé feszület is látja a csókját és örömmel hull elé a búzavirág, mert mindig hiába megcsudálja őt egy szerelmetes, szakállas férfiszentség.«
A vád tárgyává tett sajtóterméket a Bp. 566. §-a értelmében csatolom.
Indokok:
A nyomozás adataival bizonyíthatónak mutatkozó tényállás szerint Budapesten, a Jupiter könyvnyomda nyomdájában előállított Újmódi pásztorok éneke című könyv jelent meg.
Ezen sajtótermék 7., 9., 15., 19., 20., 21. és 38. oldalán közzétett versek, de különösen azoknak vörös irónnal megjelölt részei szeméremsértők.
A 35. oldalon közzétett Arckép és a 47. oldalon közzétett Pirul a naptól már az őszi bogyó című versek pedig alkalmasak arra, hogy az állam által elismert hitfelekezet vallásos tiszteletének a tárgyát nyilvánosan meggyalázza s ezáltal közbotrányt okozzon.
Mindezeknél fogva a fent megjelölt versek alkalmasaknak mutatkoznak az 1929. évi VII. t. c. 2. §-ának 1. pontjába ütköző, szemérem elleni vétség, illetve a Kbtk. 51. §-ába ütköző vallásellenes kihágásnak a megállapítására.
A nyomozás adataival, pedig bizonyíthatónak mutatkozik, hogy a vádba helyezett sajtótermékben megjelent verseket Radnóti Tamás [!] írta.
Mindezeknél fogva a vizsgálat elrendelése, a sajtójogi felelősség megállapítása, a tényállás felderítése és a vonatkozó bizonyítékok egybegyűjtése céljából indokolt és törvényes alappal bír.”

Április 24-én a törvényszék elutasította Weisz Ilka fellebbezését.24 Ugyanezen a napon Radnóti Gyarmati Fanninak írott levelében „beszámolt arról is, hogy felkészült rá, a dékán magához idézi, de ez elmaradt. Beszélt Zolnai Bélával, aki szerint valaki feljelentette. Sík Sándor egy órát sétált vele a Tisza-parton. »Zuhogott az eső, tartotta fölém az esernyőt és vigasztalt. A könyvet még nem olvasta, de föl van háborodva. Ahogy ő mondja, könyvet vagy olvasni, vagy lecsapni szokás, de kobozni barbárság. Akármi van a könyvben, rá számíthatok, mondta. Egyetlen Szív, titokban arra gondolok, hogyha sikerülne megnyerni őt a tárgyalásra, akkor nyert ügyem lenne. Mégis pap, egyetemi tanár, sokat nyomna a latba. […] Féltem, hogy apádék megtudnak valamit. Szombaton este [ápr. 18., a szegedi házkutatás napja] jöttek újságolni, hogy bemondták az elkobzást a rádióban, a hírek között. Nagyon megijedtem, hogy hallotta nálatok valaki […] Oly rettenetesek itt a napjaim. Az egyetemen még semmi baj nincs. Nem tudom, lesz-e. Vasárnap [ápr. 19.] minden itteni lapban volt egy kis tudósítás a dologról, csak a nyomorult Szegedi Napló, a kormánypárti lap írt egy nagyon piszkos cikket ellenem. Elkobozta a rendőrség a szegedi ’progresszív’ költő trágár és erkölcstelen verseskötetét címen, főhelyen. Ezt olvassák az összes professzorok persze.«”25

Dr. Lengyel Ernő vizsgálóbíró április 30-án elrendelte az ügyben a vizsgálatot.

„Végzés
Sajtó útján elkövetett szemérem elleni vétség és vallás elleni kihágás miatt Radnóti Glatter Miklós ellen indított bűnügyben a kir. ügyészség 39.827/1931 küsz. indítványára a szabadlábon levő Radnóti Glatter Miklós szegedi lakos, egyetemi hallgató ellen az 1929. évi VII. t. c. 2. §-ának 1. pontjába ütk.[öző] hét szemérem elleni vétség továbbá az 1879. évi XL. t. c. 51. §-ába ütköző kettő rendbeli vallás elleni kihágás miatt a vizsgálatot elrendelem.
Indoklás:
A nyomozat adatai szerint a Budapesten a Jupiter nyomdában előállított Újmódi pásztorok éneke c. könyv 7., 9., 15., 19., 20., 21., 38. oldalain levő versek egész tartalma, különösen pedig annak következő részei:
[a versek címei és a kiemelt idézetek egyeznek a dr. Thury ügyészségi alelnök ápr. 21-én kelt indítványában lévő bekezdéssel.]
…pedig alkalmasak arra, hogy az állam által elismert hitfelekezet vallásos tiszteletének a tárgyát nyilvánosan meggyalázza, s ezáltal közbotrányt okozzon. Miért is alkalmasak a bt 57. §-ába ütk. 2 rendbeli vallás elleni kihágás tényálladékának megállapítására.
A nyomozat adatai szerint nyomatékos a gyanú, hogy a fent felsorolt verseket Glatter Radnóti Miklós írta és tette közzé sajtó útján, mindezeknél fogva ellene a vizsgálat elrendelendő volt.”26

A fenti végzés hátoldalán az ügyészség május 9-i rájegyzése olvasható: „id: Radnóti Glatter Miklós h. A szegedi kir. tszék vizsgálóbírája megkeresendő Radnóti Glatter Miklós terheltkénti kihallgatása a vizsgálatot elrendelő végzés kihirdetése iránt ez iratok kapcsán.” 1931. május 18-án a posta kézbesítette is a szegedi törvényszék idézését. Pár nappal korábban Radnóti kötetet ajándékozott egyetemi társának, Eidus Lilinek „Te ne tedd indexre ezt a könyvet, mint a fölséges magyar állam Miklós, Szeged, 1931. május 13.” dedikációval.

„Jegyzőkönyv
Készült a sajtó útján elkövetett szemérem elleni vétség miatt Radnóti Glatter Miklós ellen indított bűnügyben a szegedi kir. tszék vbírája előtt 1931. évi május hó 28. napján.
Jelen voltak: Zombori János bíró, Simándy Géza jegyzőkönyvvezető, Radnóti Glatter Miklós terhelt

A megjelent terhelt az alábbi kérdésekre a következőkben válaszolt:
1. Családi és utóneve? Radnóti Glatter Miklós
2. Álneve vagy megkülönböztető neve?
3. Házastársának családi és utóneve?
4. Születésének éve, hónapja és napja? 1909. május 5.
5. Születési hely? Budapest
6. a) Községi illetősége? Budapest
b) Utolsó állandó lakóhelye? Szeged Széchényi tér 8., majd június elejétől Bpest, Lipót kut 5. II. 5.
7. Anyanyelve és egyéb nyelvismerete? magyar
8. Vallása? izr.
9. Családi állapota? nőtlen
10. Főfoglalkozása a terheltnek? egyetemi hallgató
11. Katonai szolgálata? katona nem volt
12. Műveltségi foka? érettségi
13. Szembeötlő testi vagy szellemi fogyatkozása és egyéb különös ismertetőjele? nincs
14. Vagyoni viszonya? vagyontalan
15. Atyjának családi és utóneve? Glatter Jakab néhai
16. Anyjának családi (leánykori) neve és utóneve? Grosz Ilona†
17. Volt-e már büntetve…? büntetlen

A bíróság a terheltek személyazonosságának megállapítása után a következőket közli.

A terhelt a Bp. 54. §-ában foglaltakra figyelmeztetése után kijelenti: [1., 2. pont kihúzva] 3. nem kíván védőt
Arra a kérdésre, hogy kíván-e védelmére valamit előadni, a terhelt következőképpen nyilatkozik:
A vádat megértettem, nem érzem magamat bűnösnek.
Az előttem felmutatott és általam megszemlélt Újmódi pásztorok éneke című könyv 7., 9., 15., 19., 20., 21., és 38. oldalain Táj szeretőkkel, Tápé öreg este, Tavaszi vers, Keseredő, Elégia egy csavargó halálára és Kis kácsa fürdik valamint az említett könyv 35. és 47. oldalain lévő Arckép és Pirul a naptól már az őszi bogyó felírású versek szerzője én vagyok. Az említett versekért illetve azok tartalmáért a sajtójogi felelősséget vállalom. A verseket azért írtam, mert tehetséget érzek magamban, azonban azok megírásával szeméremsértő és vallásgyalázó szándékom nem volt. Előadom, hogy a jelzett című versek közül több már előzőleg A Toll és Kortárs című budapesti lapokban megjelent. Előadom, hogy verses könyvemet elkobzása előtt Sík Sándor egyetemi tanárral közöltem, ő azt átolvasta, a könyvről egymás között beszéltünk s nem talált benne semmiféle sértőt.
Ezután a budapesti kir. büntető törvényszék vizsgálóbírájának B. II. 5164/1931-2 sz. végzése Radnóti Glatter Miklós terhelt előtt kihirdettetvén, perorvoslati jogaira történt kitanítás után kijelenti, hogy abban megnyugszik.27
Zombory vizsgálóbíró; Simándi jkvezető; Glatter Radnóti Miklós”

Radnóti május 30-án kelt leveléből – amelyben beszámolt Gyarmati Fanninak a kihallgatásról – kitűnik, a tárgyaláson tudta meg, hogy kilencrendbeli [!] szeméremsértés és kétrendbeli vallásgyalázás ellene a vád.28 A szegedi törvényszéki kihallgatáson még nem érezte fontosnak, hogy védőügyvédje legyen, június 6-án azonban – megismerve a vádakat – megbízta gyámja, Grosz Dezső ügyvédjét, dr. Sebestyén Ernőt védelmének ellátásával.29 Baróthy Pál királyi főügyész június 8-ra megfogalmazta vádiratát.

„[…] Indítványozom a Btk. 62. §-a alapján, a bűnjel könyv már lefoglalt és összes még bárhol található példányainak elkobzása és megsemmisítésének ítéletileg leendő kimondását. Az eljárásra hatáskörrel bírónak és illetékesnek a budapesti kir. büntető törvényszéket jelölöm meg.
Indokok:
A nyomozás és a vizsgálat adataival bizonyíthatónak mutatkozó tényállás szerint Budapesten a Jupiter (Klein S.) könyvnyomdájában előállított Újmódi pásztorok éneke című könyvben az Arckép, továbbá Pirul a naptól már az őszi bogyó, valamint Táj szeretőkkel, Tápé öreg este, Tavaszi vers, Kereskedő [!], Elégia egy csavargó halálára, végül Kis kacsa fürdik [!] című versközlemények jelentek meg.
Az Arckép című vers tárgyát összehasonlítja Krisztussal, annak sem volt szakálla, szőke volt és lányok álmodtak róla éjjelenként. A Pirul a naptól már az őszi bogyó című vers a szőke pogány szeretőjéről ír, akinek a feszület is látja csókját és megcsodálja őt egy szerelmetes szakállas férfi szentképe.
Ezen két vers egész tartalma kimeríti az 1879. évi XL. t. c. 51. §-ába ütköző vallás elleni kihágás ismérveit.
A többi felhívott hat vers egész tartalma, különösen pedig a köteles példányban kijelölt részei az erkölcsi érzéket sértők és így tartalmuk megállapítja az 1929. évi 7-ik t. c. második §-ának első pontjába ütköző szeméremsértő vétség ismérveit.
Radnóti Glatter Miklós beismerte, hogy az Újmódi pásztorok éneke című könyvben megjelent s fent felsorolt verseket ő írta, s tétette sajtó útján közzé. Az Arckép és Pirul a naptól már az őszi bogyó című versek tartalmáért tehát, mint szerző az 1914. évi XIV. t. c. 33. §-a értelmében ő tartozik sajtójogi felelősséggel.
Klein Samu beismerte, hogy az Újmódi pásztorok éneke című könyv kinyomtatására ő vette fel a rendelést és előállítására ő adott utasítást, s a kész példányokat ő adta át Radnóti Miklósnak és Deutsch Demjén József megbízottjának.
Deutsch Demjén József beismerte, hogy az Újmódi pásztorok éneke című könyvön az ő beleegyezésével íratott a Fiatal Magyarország kiadása felirat, amelyet ő személyesít meg. A kiadás előtt Radnóti Glatter a versekből többet felolvasott előtte.
A hat vers tartalma címén tehát terhelteket együttesen terheli a büntetőjogi felelősség.
Mindezeknél fogva a vádemelés indokolt és törvényes alappal bír. Az illetékességet a Bp. 562. §-a állapítja meg. A hatáskört pedig 6828/1919 M. E. számú rendelet szabályozza.”30

Június 11-én Radnóti beszámolt barátjának, Szalai Imrének: „Kedves jó Imrém, ne haragudj, hogy csak most írok Neked, de sem időm, sem erőm nem volt hozzá. Sok minden pimaszság történt velem az utóbbi időben. Most csak sürgöny stílusban adom le, személyesen majd többet. Azt hallottad talán, hogy az Újmódi Pásztorok Énekét az ügyészség elkobozta, hogy üsse laposra őket az istennyila. Közszeméremsértés és vallásgyalázás okából. Az egyetemen kirúgásomat a jogerős ítéletig fölfüggesztették. Ha megjön, repülök.”31
És július 3-án elutazott Párizsba, ahol Szalai Imrénél lakott, együtt járták Párizs nevezetességeit, többször meglátogatták a koloniális kiállítást – ami egész életére kiható, meghatározó élményévé vált –, augusztusban pedig gyakorlási célból beiratkozott egy francia nyelvtanfolyamra. Augusztus végén érkezett haza, és már várhatta az értesítés arról, hogy az elsőfokú tárgyalást december 9-re tűzték ki.32 Addigra viszont dr. Sebestyén Ernő – egy aznapra eső másik tárgyalásra hivatkozva – visszamondta védőügyvédi megbízatását. Ezért került sor arra, hogy Lakatos Péter Pál közvetítésével Melléky Kornélt kérjék fel a védelemre, aki ez idő tájt József Attila Döntsd a tőkét ne siránkozz!-kötetének perében is védőként járt el. Egy tintaírású, kézzel írott jegyzőkönyv és a gépelt, sokszorosított ítélet rögzíti az eseményeket.33

„Jegyzőkönyv
Készült a szemérem ellen elkövetett vétség miatt Glatter (Radnóti) Miklós és tsai ellen indított bűnügyben a budapesti kir. büntető törvényszéknél Budapesten 1931. évi december hó 9. napján tartott nem nyilvános főtárgyalásról
Jelen voltak:
Dr. Töreky Géza a kir. büntetőszék elnöke, elnök; dr. Eigen Kálmán kir. tszéki bíró, dr. Méhes Ignác kir. tszéki bíró, szavazó bírák; dr. Zalán Kornél kir. tszéki jegyző, jegyzőkönyvvezető, dr. Szádeczky Lajos kir. ügyész, dr. Melléky Kornél, Glatter Miklós szóval megbízott védője
Glatter (Radnóti) Miklós, Klein Samu, Demjén József vádlottak

Az elnök a határozatok szerkesztésére dr. Méhes Ignác kir. törvényszéki bírót jelöli ki. Ezután a főtárgyalást a Bp. 301. §-a szerint az ügy rövid megjelölésével megnyitja, hallgatóságot megfelelően figyelmezteti és a vádlottakat személyes viszonyaik felől kikérdezi.
[A vádlottak 17 pontba foglalt személyi adatai következnek.]

Elnök megállapítja, hogy a megidézettek megjelentek.
A kir. ügyész indítványára a kir. tszék végzett:
A kir törvényszék a nyilvánosság kizárását a főtárgyalás egész tartamára elrendeli, mert a főtárgyalás nyilvánossága a közerkölcsiséget veszélyeztetné.
Tudomásul szolgál.
Glatter Miklós vádlott Sós Endrét34 és Lakatos Pétert, Demjén József vádlott pedig Király Pált és Péter Imrét nevezi meg bizalmi férfiként. A bizalmi férfiak kivételével a hallgatóság elhagyja a termet.
A Bp. 304. §-a értelmében felolvassák az 1931. évi június hó 8. napján 56.078/1931 kü. szám alatt kelt vádiratnak a Bp. 255. § 1. és 2. pontjában megjelölt részét és a Jupiter könyvnyomdában előállított, a Fiatal Magyarország kiadásában Budapesten 1931. évben megjelent Újmódi pásztorok éneke című könyvben Táj szeretőkkel, Tápé öreg este, Tavaszi vers, Keseredő, Elégia egy csavargó halálára és Kis kácsa fürdik, Arckép és Pirul a naptól már az őszi bogyó fölirat alatt található verseket. Glatter (Radnóti) Miklós vádlott a Bp. 304. §-ának alkalmazása mellett feltett kérdésekre lényegében (Bp. 331. § 2. bek.) a következőképpen nyilatkozik:
A vádat megértettem. Nem érzem magam bűnösnek.
A felolvasott verseket én írtam. 500 példányban jelentek meg a Fiatal Magyarország kiadásában és 100 példány kivételével a rendőrség elkobozta a könyvet. Kiadóként Demjén József, a Fiatal Magyarország szerkesztője szerepelt. A vádbeli bűncselekményeket meggyőződésem szerint nem követtem el, mert nem léptem át azokat a határokat, amelyek a költői szabadságot korlátozzák. Más írók és költők sokkal merészebb dolgokat írtak anélkül, hogy működésük kifogás alá esett volna.
Klein Samu vádlott a következőképpen nyilatkozik a vádra:
A vádat megértettem, nem érzem magamat bűnösnek. Radnóti Glatter Miklós megjelent nálam és megbízott a könyv kinyomtatásával. Fölmutatta két megjelent könyvét és azt mondta, hogy a korrektúrát ő fogja végezni. Tekintettel erre és mivel nagyon elfoglalt nyomdásziparos vagyok, előzetesen nem olvastam el a megrendelt könyvet, sőt orvostanhallgató fiamat sem bíztam meg a revízióval, jóllehet ezt föltétlenül megtettem volna, ha a legcsekélyebb aggályom lett volna a könyv tartalma ellen. 25 éves nyomdatulajdonosi működésem alatt sohasem kerültem összeütközésbe a törvénnyel és most is saját hibámon kívül jutottam ide. Glatter egyébként 500 példányban rendelte meg a könyvet, melyet a megrendelés értelmében le is szállítottam.
Demjén József vádlott a következőket adja elő:
A Fiatal Magyarország című folyóirat szerkesztője vagyok. Glatter régi barátom, midőn könyvét elolvastam, azt ajánlottam neki, hogy kiadom, mert költeményei irodalmi szempontból értékesek. A versekben nem találtam semmit, ami a büntető törvények alá esnék, sőt az a meggyőződésem, hogy bel- és külföldi neves írók sokkal messzebb mentek a költői szabadság fölhasználásában, mint Glatter.
Az elnök ösmerteti az Újmódi pásztorok éneke című könyv lefoglalása tárgyában fölvett rendőrségi jegyzőkönyvet és detektívjelentést.
Észrevétel nincs.
A Bp. 314. §-a alapján föltett kérdésre a védő fölmutat egy 1925. évi augusztus hóban megjelent lappéldányt, melyben a vádlott egyik inkriminált verse már megjelent, anélkül, hogy az ügyészség eljárást indított volna ellene és kéri ennek a lapnak az ösmertetését. Kéri továbbá Sík Sándor és Kosztolányi Dezső szakértőként való meghallgatását arra nézve, hogy a vádbeli versekben van-e irodalmi szempontból kivetnivaló és hogy sértik-e a közszemérmet, illetve a vallásos érzést.
A kir. ügyész ellenzi a bizonyítás kiegészítését.
A kir. törvényszék végzett:
A kir. törvényszék a bizonyítás kiegészítését mellőzi.
A védő indítványának elutasítását semmisségi okként jelöli meg. Az elnök a bizonyítást a Bp. 314. §-a értelmében befejezettnek nyilvánítja és fölhívja a feleket a végindítványaik megtételére.
A kir. ügyész a vádat a vádiratával egyezően fönntartja azzal, hogy a helyes törvényhely az 1929. VII. t. c. 2. §-ának 1. pontja.
A védő Glatter Miklós vádlott fölmentését kéri.
A vádlottaknak nincs előadnivalójuk.
Ezután a kir. törvényszék a Bp. 321. §-ában jelzett módon meghozta és az elnök nyilvános ülésben kihirdette a csatolt ítéletet a rendelkező rész felolvasásával és az indoklás lényeges tartalmának szóbeli előadásával. (Bp. 329. §)
Az ítélet kihirdetése után a Bp. 330. §-a szerint feltett kérdésekre:
A kir. ügyész: Az ítélet ellen föllebbezést jelentek be Radnóti Glatter Miklós vádlott fölmentése miatt.
A védő: Az ítélet ellen föllebbezést jelentek be a Bp. 385. §-ának 1. a) pontja alapján Radnóti Glatter Miklós bűnösségének megállapítása miatt. A bejelentett semmisségi okot fönntartom és további semmisségi okot jelentek be a Bp. 384. §-ának 11. pontja címén, mert a vádirat nem idézi az inkriminált részeket. Kérem az ítélet kézbesítését és föllebbviteli tárgyalás tartását.
Radnóti Glatter Miklós csatlakozik a védő föllebbezéséhez.
Klein Samu és Demjén József vádlottak az ítéletet tudomásul veszik.
A kir. törvényszék végzett:
A kir. törvényszék a bejelentett föllebbezéseket elfogadja, az ítéletet a védőnek kézbesítteti és a kézbesítéstől számított 8 nap eltelte után az összes iratokat a budapesti kir. ítélőtáblához fölterjeszti azzal, hogy a védő föllebbezési főtárgyalás tartását kérte.
Klein Samu és Demjén József vádlottakkal szemben a kir. törvényszék az ítéletet jogerősnek mondja ki.
Tudomásul szolgál. A főtárgyalás következtében költség nem merült fel.
Az elnök a főtárgyalást berekeszti.35
Töreky elnök; dr. Zalán Kornél jegyző”

„A Magyar Szent Korona Nevében!
A budapesti királyi büntető törvényszék szemérem ellen elkövetett vétség és vallás ellen való kihágás miatt Glatter Miklós és társai ellen folyamatba tett bűnügyben megtartott nem nyilvános főtárgyaláson meghozta a következő ítéletet:
Glatter (írói nevén Radnóti) Miklós 22 éves, izr. vallású, budapesti születésű és (V. Lipót körút 5.) lakos, magyar állampolgár, nőtlen, vagyontalan, katona nem volt, egyetemi hallgató, vádlott bűnös mint a St. 33. §-a szerint való szerző a Kbtk. 51 §-ába ütköző vallás ellen való kihágásban.
A kir. törvényszék ezért Glatter (Radnóti) Miklós vádlottat a Kbtk. 51. §-a alapján nyolc (8) napi elzárásra ítéli.
A szabadságvesztés büntetést megkezdésének napjától kell számítani.
A vádlott a Bp. 480. §-a értelmében köteles az eddig felmerült és az ezután felmerülő bűnügyi költséget az államkincstárnak megtéríteni.
A kir. törvényszék a Fiatal Magyarország kiadásában megjelent Újmódi pásztorok éneke c. könyv elkobzását a Btk. 61. §-a alapján elrendeli.
Az ítéletet jogerőre emelkedése után a kir. ügyészséggel és a szegedi m. kir. Ferenc József Tudományegyetemmel közli.
Ellenben: I. Glatter (Radnóti) Miklós
II. Klein Samu budapesti szül., 49 éves, izr. vallású, nős, nyomdatulajdonos és
III. Demjén József hódmezővásárhelyi szül., 24 éves, izr. vallású, nőtlen, hírlapíró, budapesti lakos vádlottakat az 1929. évi VII. t. c. 2. § 1. pontjába ütköző szemérem ellen elkövetett vétség miatt ellenük emelt vád alól a Bp. 326. § 1. pontja alapján felmenti.
Indoklás:
Glatter (írói néven Radnóti) vádlott Budapesten, a Jupiter nyomdában, amelynek tulajdonosa Klein Samu, 1931. évi április hó 1. napján 500 példányban kinyomatta az Újmódi pásztorok éneke c. verseskönyvét.
A könyv Demjén József rendelkezéséhez képest a Fiatal Magyarország c. folyóirat kiadásában jelent meg, s előállítása után terjesztetett.
A könyvben levő verseket Glatter (Radnóti) Miklós írta, s ezek a következők:
Arckép [a vers szövege]
Pirul a naptól már az őszi bogyó [a vers szövege]
A kir. törvényszék ezt Glatter (Radnóti) Miklós, Klein Samu, Demjén József vádlottak beismerése, a Radnóti Miklós szerzői megjelölésével ellátott verseskönyv felolvasása, továbbá a lefoglalási jegyzőkönyv és detektívjelentés ismertetése alapján állapította meg.
II.
Glatter (Radnóti) Miklós az Arckép c. versében magát Krisztussal hasonlítja össze. Mint az övé, olyan lehetett külső formája és lányok álmodtak vele éjjelenként.
A vádlott tehát Krisztusról mint emberről ír. A maga jelentőségét akarja emelni azzal, hogy magát a keresztény vallási tisztelet legfőbbjéhez, az emberré lett Krisztushoz hasonlítja.
Második versében szeretőjéről ír, akivel való csókolózását a feszület is látja, s mindig megcsodálja őt a szerelmetes, szakállas férfiszentség. Ebben a versben Glatter (Radnóti) Miklós a bűnösökért meghalt Krisztusnak a kereszthalálát szimbolizáló, s a katolikus vallás vallásos tiszteletének tárgyát tevő feszületet állítja a maga szerelmi életének körébe.
A vallásos szertartásra rendelt helységen kívül és nem a vallásos szertartás alkalmával tett profanizáló verseivel meggyalázza Krisztust, s meggyalázza a Krisztust jelképező feszületet, amikor az emberré lett Üdvözítőt a maga szeretkezéseivel kapcsolatba hozza.
Glatter (Radnóti) Miklós versei közt az Elégia egy csavargó halálára c. vers ugyancsak alkalmas a Kbtk. 51. §-ban meghatározott kihágás megvalósítására, mert ebben a katolikus vallás tiszteletének tárgyait: a szenteket és angyalokat a nemi szeretkezés, közönséges civakodás körében állítja az olvasó elé. Emiatt azonban a kir. ügyész vádat nem emelt, s így a tettazonosság elvénél fogva ez a bűncselekmény a vádlott terhére nem róható.
Ezért Glatter (Radnóti) Miklós bűnösségét csak a fentebb megjelölt két vers miatt állapította meg.
III.
A kir. ügyész Glatter (Radnóti) Miklós, Klein Samu és Demjén József ellen az 1929. VII. t. c. 2. § 1. pontja alá eső szeméremsértő vétség miatt is vádat emelt.
Táj szeretőkkel, Tápé öreg este, Tavaszi vers, Keseredő, Elégia egy csavargó halálára és Kis kácsa fürdik című versekben a kir. törvényszék szeméremsértő részeket nem talált. Ezeknek a verseknek mindegyikében vannak erotikus részletek. Mindegyikben ölelés, csók vagy asszonyi test szerepel, ezek azonban annyira általánosságban vannak leírva, hogy a szeméremérzetet nem sértik.
Általában véve a kir. törvényszék ezekben a versekben inkább értelmetlenséget vagy részben ízléstelenséget látott, ami még nem bűncselekmény, s ezért úgy Glatter (Radnóti) Miklós szerzőt, mint a könyv előállításában részt vevő Klein Samu és Demjén József vádlottakat mint tettestársakat e bűncselekmény miatt ellenük emelt vád alól fölmentette.
IV.
Glatter (Radnóti) Miklós kiszabásánál enyhítő körülményt nem észlelt, mert büntetlen előélete fiatal koránál fogva számba nem jöhet.
Ellenben súlyosbító körülményként mérlegelte, hogy cselekménye az istenkáromlás határán mozog, hogy mint egyetemi hallgatónak fokozottabban tudnia kellene, hogy vannak olyan területek, ahova ízléstelen lépésekkel tévedni nem szabad, különösen ha az más vallásnak legféltettebb kincse. Súlyosbítónak vette végül, hogy a vád tárgyává tett verseken kívül más költeményében is hasonló bűncselekményt követett el.
V.
A kir. törvényszék annak a körülménynek a tisztázására, hogy Glatter (Radnóti) Miklósnak a most szóban forgó verseskötetében megjelent egyik verse 1925. évben külön megjelent, s akkor a kir. ügyész vádat nem emelt, bizonyítást nem rendelt, mert ebből nem következnék az, hogy ez a vers bűncselekményt nem foglal magában.
Szakértők kihallgatását arra nézve, hogy a vádlott versei irodalmi értékűek-e, azért nem rendelte el, mert a kir. törvényszék az inkriminált verseknek nem irodalmi értékét vizsgálta, hanem azt a jogi kérdést, vajon tartalmaznak-e és milyen bűncselekményt. Ez pedig nem szakértői véleményadás tárgya. De ettől eltekintve a versek irodalmi értékének elösmerése sem zárná ki a vádbeli bűncselekmény megállapítását.
Töreky elnök; Méhes Ignác előadó”

Radnóti Miklós és Melléky Kornél 1932. január közepére megfogalmazták a fellebbezést, amit a törvényszék január 20-án iktatott. Április 1-jén érkezett a törvényszékre Radnótiék kiegészítő beadványa, amelybe bemásolták – és egyúttal mellékelték is – Sík Sándor február 10-én kelt szakmai véleményét vallásgyalázás ügyben.

„Tekintetes Budapesti kir. büntető Törvényszék – fellebbezés – Glatter (Radnóti) Miklós vádlottnak – képv. dr. Melléky Kornél ügyvéd (IX. Liliom utca 22.) – a B. XXXV. 5164/1931. sz. ítélet ellen, érkezett: 1932. jan. 20.

Tekintetes kir. Törvényszék
A B. XXXV. 5164/1931/13 számú ítélet ellen szóval előterjesztett fellebbezésemet az alábbiakban indoklom, kérve, hogy fellebbezésem főtárgyaláson intéztessék el és arra védőm megidéztessék.
Én nem »gyaláztam meg vallásos tisztelet tárgyát« és ez szándékomban sem állott.
Krisztus alakja nemcsak az irodalomban, hanem a képzőművészetben is gyakran felmerülő téma. Nagynevű festők, szobrászok mintázták Krisztus alakját modellek – rendszerint fizetett modellek – után, sőt gyakran önmagukat modellírozták. Műveik büszkeségei a művészet és művelődés történelemnek, és senkinek eszébe nem jutott, hogy Krisztus ilyetén való ábrázolását akár szigorúan vallásos szempontból ítélve is meg, profánnak találja. Az irodalomtörténet is számos példát szolgáltat, amidőn Krisztus egy irodalmi mű szereplője. Ezek közül elég legyen emlékeztetni G. A. Müller Ecce homo című, továbbá Hauptman Gerhardt Der Narr in Christo című regényére, mely utóbbi egy korlátolt asztalos legény maszkjában próbálja megjeleníteni Krisztus életének rejtélyét. Vagy a Krisztus és a nők viszonyát feldolgozó szexuális szenzációkra pályázó és a jó ízlés határán gyakran túlmenő művekre, Renanra, Paul Heyse Maria von Magdala drámája, vagy M. de Waleffe Szerelmetes Magdolnájára, amely utóbbi magyarul is megjelent és Krisztust úgy ábrázolja, hogy már a pornográfia határán mozog. Upton Sinclair regényében (Az ács fiának hívnak) Krisztus szocialista apostolként szerepel, Jehan Rictus költői elbeszélésében (magyarul: Találkozás Jézussal) például a következők olvashatók: »Ha visszatérne a fiatal Mester. – A szép szemű a szép álmú Ember. – Akit a nők annyira szerettek. – A furfangos anarchista fickó. – Ki ácsbaltáját végleg félrelökte. – S tolvajokkal keveredett össze.« Vagy: »Hát Magdolna, mi történt vele? Feszültél volna inkább őreá. – A hókeblére, meztelen hasára. – Hol sem tövis sem dárda nem sebez.«
Vagy utalok Kosztolányi Dezső Lankadt ibolya c. versére (megjelent Meztelenül c. kötetben Athenaeum kiadása), amelyben egy prostituált nőről ír, s utolsó sorai így hangzanak: »Megcsalták, félrelökték – Harminchárom éves mint Krisztus – Abban az időben mikor keresztre feszítették.«
A törvényszék ítéletének tévedését azzal okolom, hogy a bíróság irodalmi kérdésekben jártas szakértő véleményének kikérése nélkül bírálta el verseimet, s maga pedig nem rendelkezik – nem is rendelkezhetik – oly szakértelemmel, mint ily ügyben megnyugtató ítélet hozatalához szükséges volna. Az irodalmi szakértő meghallgatását nem arra kértem – mint az ítélet tévesen állítja –, hogy verseim irodalmi értékűek-e, hanem arra, hogy az irodalomban az a téma, az a hang, amelyet a vádhatóság inkriminált, nem új, nem kivételes, nem megbotránkoztató.
A Pirul a naptól már az őszi bogyó c. vers tartalma ugyancsak nem alkalmas arra, hogy abból akár a feszület, akár egy szent »meggyalázására« lehetne csak a legerőszakoltabb logikával is következtetni. A törvényszék indoklásában adós is maradt a megkívánt okfejtéssel.
További indokaimat védőm a fellebbezési tárgyaláson fogja előterjeszteni.
Mély tisztelettel:
Glatter (Radnóti) Miklós”36

„Nagytekintetű budapesti kir. ítélőtáblának bejelentése Radnóti Glatter Miklós vádlottnak képv. dr. Melléky az ellene szemérem elleni vétség és vallás ellen való kihágás miatt folyó perben – a Budapesti Kir. Ítélőtáblához érkezett: 1932. ápr. 1. – főlajstromszám: B. VII. 1019/1932-17

Nagytekintetű kir. Ítélőtábla.
Az ellenem szemérem ellen elkövetett vétség és vallás ellen való kihágás miatt folyó perben hozott első bírói ítélet ellen benyújtott fellebbezésem kiegészítéséül …,/ alatt ezennel becsatolom Sík Sándor egyetemi tanár, kegyesrendi szerzetes hozzám intézett levelét, mely a következőképp szól:
»Szeged 1932. II. 10. Kedves Radnóti Úr,
kérdésére, mellyel mint tanítványom hozzám fordult és véleményemet kérdezi Arckép és Pirul a naptól már az őszi bogyó c. verseire vonatkozólag, meg kell vallanom, hogy mindkét verset meglehetősen ízléstelennek és antipatikusnak találom [találtam], vallásgyalázást azonban nézetem szerint nem tartalmaznak. Ugyanez a véleménye annak a néhány paptársamnak is, akiknek a verseket megmutattam és nézetüket kértem.
Szemináriumi munkásságából megismert komolysága és esztétikai becsvágya alapján bízom benne, hogy a jövőben írói munkássága is a jobb ízlés és elmélyedés felé fog tisztulni.
Üdvözli. Sík Sándor«37
Sík Sándornak, mint a magyar nyelv és irodalom egyetemi tanárának véleménye nem lehet közömbös a nagytekintetű kir. ítélőtábla előtt, amidőn ügyemet elbírálás alá veszi, és ezért kérem annak figyelembevételét.
Tisztelettel:
Radnóti Miklós”38

Május 19-én zajlott le a másodfokú főtárgyalás a királyi ítélőtáblán.

„Fellebbviteli főtárgyalási jegyzőkönyv
Felvétetett a budapesti kir. ítélőtáblánál 1932. évi május hó 19. napján sajtó útján elkövetett vallás elleni kihágás miatt vádolt Glatter (Radnóti) Miklós elleni bűnügyben megtartott nyilvános fellebbviteli főtárgyalásról.
Jelenlevők:
I. A bíróság részéről: 1. Gadó István tanácselnök; 2. dr. Soóky József kir. ítélőtáblai bíró; 3. dr. Moldoványi Géza kir. ítélőtáblai bíró; dr. Kiss Kálmán bir. titkár. kir. ítélőtáblai tanácsjegyző, jegyzőkönyvvezető; II. A felek részéről: 1. dr. Kéler Béla a kir. főügyész helyettese; 2. dr. Melléky Kornél ügyvéd, mint különvédő; 3. Glatter Miklós vádlott

Elnök a fellebbviteli főtárgyalást a Bp. 418. §-a szerint megfelelően alkalmazandó 203. §-a értelmében megnyitja s megállapítja, hogy a jelen ügyre vonatkozó jegyzéket a Bp. 409. §-ának 2. bekezdésében foglalt rendelkezése szerint a kir. ítélőtábla hirdetőtábláján kifüggesztették, és hogy a fentiek jelentek meg. A vádlott elnöki kérdésre kijelenti, hogy Radnóti csak írói neve.
Ezután az elnök a Bp. 418. §-ának 2. bekezdése szerint dr. Soóky József kir. ítélőtáblai bíró előadót az ügy állásának ismertetésére felhívja.
Előadó az idézett szakasz 2. bekezdésében meghatározott keretben az ügy állását előadja és az ítéletnek megtámadott részét, valamint a perorvoslatot támogató okokat különösen kiemeli.
Elnök ezután az idézett szakasz 3. bekezdése értelmében felolvastatja az első bíróság ítéletét.
Az előadó előterjesztésének befejezése után az elnök az idézett 418. § 4. bekezdésének értelmében felhívja a tanács tagjait és a feleket, hogy egyes pontoknak felvilágosítását s egyes iratoknak felolvasását kívánják-e.
Felvilágosítást vagy iratok felolvasását senki sem kívánván, elnök a Bp. 436. § 4. bekezdése szerint megfelelően alkalmazandó 421. § 1. bekezdése értelmében felhívja a feleket indítványaik és előterjesztéseik megtételére.
Különvédő kéri az I. bírói ítélet megsemmisítését és a vádlottnak bűncselekmény hiányában való felmentését. Amennyiben a vádba tett költeményekben a kir. ítélőtábla is a Kbtk. 51. §-ába ütköző vallás elleni kihágás tényálladékát ismerné fel, az esetben az a kérelme, hogy csak oly büntetéssel sújtassék, hogy az az I. Bn. 1. §-a alapján felfüggeszthető legyen, hogy védettje mint egyetemi hallgató ne legyen elzárva attól, hogy egyetemi tanulmányait folytathassa.
Kir. főügyész h. kéri az I. bírói ítéletet helyes indokainál fogva helybenhagyni.
Vádlott fenntartja eddigi védekezését, csatlakozik védője előterjesztéséhez.
Az előterjesztés végeztével elnök a tárgyalást befejezettnek nyilvánítja, a Bp. 418. § szerint megfelelően alkalmazandó 321. § értelmében a bíróság határozat hozása céljából visszavonul s az idézett 421. § végső bekezdése értelmében zárt ülésben határozván, elnök a Bp. 329. § 1. bekezdésében foglalt rendelkezés szerint nyilvános ülésben kihirdeti a külön íven szerkesztett
ítéletet:
Kir. főügyész h. megnyugszik.
Különvédő és a vádlott tudomásul veszik.
Elnök a főtárgyalást berekeszti.
A jegyzőkönyv lezáratott39
Gadó István tanácselnök; Dr. Kiss Kálmán t. jegyző”

„A Magyar Szent Korona nevében a budapesti királyi ítélőtábla mint büntetőbíróság, a sajtó útján elkövetett vallás elleni kihágás miatt vádolt Glatter (Radnóti) Miklós ellen indított bűnügyet, amelyben a budapesti kir. büntető törvényszék 1931. évi december hó 9-én B. XXXV. 5164/1931/13. szám alatt ítéletet hozott, vádlottnak és védőjének a Bp. 385. § 1. pontja alapján az alaki semmisségi ok fenntarthatóságával a bűnösség megállapítása miatt, továbbá a Bp. 384. § 11. pontja alapján, mert a vádirat nem idézte az inkriminált részeket, bejelentett és írásban indokolt fellebbezése folytán megtartott nyilvános fellebbviteli főtárgyaláson vizsgálat alá vette s meghozta a következő
Ítéletet:
A kir. ítélőtábla az elsőfokú bírói ítéletnek fellebbezett részét helybenhagyja, azonban a vádlottra megállapított elzárásbüntetés végrehajtását a Bn. 8. §-a alapján egy évi próbaidőre felfüggeszti. Az ítéletnek fellebbezéssel meg nem támadott felmentő részét nem érinti.
Indoklás:
I. Védő által bizonyításkiegészítési indítványának elutasítása miatt a Bp. 384. §-ának 9. pontja alá eső alaki semmisségi okból bejelentett fellebbezést a kir. ítélőtábla alaptalannak találta, mert a bizonyításkiegészítési indítványt az elsőfokú bíróság, az ítéletében kifejtett okokból helyesen utasította el és így határozatával a törvénynek a védelem szempontjából lényeges rendelkezését vagy elvét nem sértette meg.
A Bp. 384. §-ának 11. pontjára alapított alaki semmisségi ok azért nem forog fenn, mert a vádiratban a vádbeli sajtóközlemény szószerinti idézésének elmulasztása és általában a vádirat alaki hibája az arra jogosított személy által előterjesztett vádat törvényszerűtlenné nem teszi.
II. Érdemben: a kir. ítélőtábla az elsőfokú bírói ítéletben a vallás elleni kihágás vádjára vonatkozóan megállapított tényállást az abban megjelölt bizonyítékoknál fogva szintén valónak fogadta el. Eme tényállás alapulvételével pedig úgy találta, hogy az elsőfokú bíróság Glatter Miklós vádlott sajtójogi felelősségét és ez alapon bűnösségét helyesen állapította meg, cselekményét törvényszerűen minősítette és bár a bűnösségi körülményeket nem mérlegelte helyesen, büntetését is arányos mértékben állapította meg. Téves ugyanis a kir. büntető törvényszéknek az az álláspontja, hogy a büntetlen előélet a vádlott fiatalabb koránál fogva nem jöhet számításba. Sem valamely törvényes rendelkezés, sem a bírói gyakorlat nem nyújt alapot erre a felfogásra. Ezért azt a kir. ítélőtábla nem is tette magáévá, mihez képest a vádlott büntetlen előéletét korára való tekintet nélkül teljes mértékben enyhítő körülményül tudta be javára. Ezért az elsőfokú bírói ítéletnek Glatter Miklós vádlottra vonatkozó fellebbezett része indoklásának ezzel a módosításával volt helybenhagyandó.
Glatter Miklós vádlott tanulmányának befejezése előtt álló egyetemi hallgató, aki képzettségénél fogva olyan életpályán való elhelyezkedésre van utalva, ahol a büntetett előélet súlyosan esik latba. Minthogy ilyen körülmények között a reá kiszabott büntetés végrehajtása jövendő boldogulását felettébb megnehezítené, és ezáltal a büntetés valódi célját meghaladó hátránnyal sújtaná, a kir. ítélőtábla ebből a különös méltánylást érdemlő okból büntetésének végrehajtását a Bn. 8. §-a alapján felfüggesztette.
Észlelte a kir. ítélőtábla, hogy az elsőfokú bíróság a bűnügyi költségekért való fokozatos vagyoni felelősség megállapítását a St. 40. §-a ellenére elmulasztotta. Minthogy azonban ez a mulasztás a vádlottra nem sérelmes, azokra a személyekre pedig, akiket a St. 40. §-a értelmében a fokozatos vagyoni felelősség terhelne, egyenesen előnyös, a St. 56. §-a alá eső ezt a semmisségi okot a Bp. 385. §-ának utolsó bekezdése értelmében megfelelő perorvoslat híján figyelembe venni nem lehetett.
III. Az elsőfokú bírói ítéletnek nem fellebbezett felmentő része a Bp. 387. §-ának első és 423. §-ának harmadik bekezdése alapján maradt érintetlenül.40
Budapest, 1932. évi május hó 19. napján.
Gadó István s. k. kir. ítélőtáblai tanácselnök, dr. Soóky József s. k. kir. ítélőtáblai bíró, előadó
A kiadmány hiteléül: Stály(?) igazgató
bélyegzővel:
Az ítélet jogerős: Szalay(?) elnök”

Radnóti Miklósnak 1932. június 25-én postázták az ítélet egy példányát Budapestre, a Lipót krt. 5.-be, amit június 27-én Weisz Ilka vett át. A szegedi M. Kir. Ferenc József Tudományegyetemen ugyanezen a napon 1158/1932/32. számon iktatták a büntetőszék ítéletét, június 30-án átküldték a Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Karra, ahol július 1-jén 571/1931-32. számon jegyezték be a „Glatter Miklós (Radnóti) bh. sajtóvétsége miatt hozott ítélet (elzárás büntetés) végrehajtásának 1 évi próbaidőre való felfüggesztése” tárgyában kiadott iratot.
A per eseményei, az eljárás lelki és gondolkodásbeli következményei Radnóti több költeményében is megjelentek, és kiemelt szerepet kaptak a Komlós Aladárhoz írott, 1942. május 17-i levél érvrendszerében.
„Költői pályám legkezdetén, huszonkét éves koromban elkobozták a második verseskönyvemet, pörbefogtak és elítéltek vallásgyalázásért.

Huszonkét éves vagyok. Igy
nézhetett ki ősszel Krisztus is
ennyi idősen; még nem volt
szakálla, szőke volt és lányok
álmodtak véle éjjelenként!

Ez volt a vers, Töreky súlyosbító körülménynek vette, hogy »más vallás tisztelete tárgyához hasonlítja magát« s majdnem egyetemi pályámba került, mert a József Attila révén legendássá lett Horger Antal kari ülés elé vitte a dolgot. Sík Sándor mentett meg, sőt a piarista rend tagjai nevében levelet adott a táblai tárgyalásra, mely szerint egyházi szempontból semmi kivetnivalót nem találnak a versben. A tábla felfüggesztette a büntetést, el is évült.
Akkoriban elhatároztam, hogy megtérek, hogy ne »más vallás« jelképeivel éljek, mert ez nékem nem »más vallás«, az Újtestamentum költészete épp úgy az enyém, akár az Ótestamentumé s Jézusban is »hiszek«, nem tudok jobb szót rá, bár a hit…”41

 


Jegyzetek

1. Radnóti Miklós Szalai Imrének írott leveléből (PIM V. 4716/92/1.).
2. Sós Endre: Zárt tárgyalás. In: A 2 x 2 józansága (1975).
3. Baróti Dezső: Kortárs útlevelére. Radnóti Miklós 1909–1935 (1977).
4. Szalai Imre: Emlékezés Párizsban. In: Tiszatáj, 1964. 11.
5. Vas István: Mért vijjog a saskeselyű? 1. (2002.)
6. Markovits György–Tóbiás Áron (szerk.): Radnóti Miklós pere. In: uők: A cenzúra árnyékában (1966).
7. Réz Pál (szerk.): Erőltetett menet. In memoriam Radnóti Miklós (1999).
8. Ferencz Győző: Radnóti Miklós élete és költészete (2005).
9. BFL VII. 5. c. 5164/1931.; VII. 18. d. 5/477/
1931.
10. Radnóti-hagyaték (MTA Könyvtár Kézirattára).
11. Radnóti kéziratos verseit általában Gyarmati Fanni gépelte le több példányban írólapokra, az aláírt versmásolatokat küldték el a különböző szerkesztőségekbe közlésre. A kötet összeállításánál ilyen gépiratos másolatokkal dolgozott Radnóti.
12. Öt vers kapott kitüntetett szerepet: a Táj, szeretőkkel-t Szalai Imrének; a Tápé, öreg esté-t Sós Endrének és feleségének – az ő ajánlásuk nem szerepel a kéziraton, tehát nyomtatás közben került a kötetbe –; a Télre leső dal-t Kun Miklósnak – eredetileg az Arckép ajánlását szánta neki, de innen végül kihúzta a nevét –; az Elégia egy csavargó halálára című verset Szász Sándor Bélának; a Hajnali elégiá-t Lakatos Péter Pálnak ajánlotta Radnóti. Szalai Imrével és feltehetően Szász Sándor Bélával is a Kortárs (1929. nov.–1931. febr.) szerkesztőségében ismerkedtek meg, Sós Endrével 1929-ben találkozhattak először a Páneurópa-mozgalom egyik irodalmi rendezvényének szervezése közben, Kun Miklós egyetemi társa volt ekkor Szegeden, Lakatos Péter Pállal pedig az 1929 nyarán kiadott Jóság-antológiában és a Kortársban jelentek meg együtt verseik.
13. Demjén József pályáját fotóriporterként kezdte az 1920-as évek végén. 1930-ban költözött Debrecenből Budapestre. A Fiatal Magyarország című társadalmi és irodalmi szemlét 1931-ben alapította. 1932 nyarára felmentő ítéletek születtek az Újmódi pásztorok éneke-kötet perében, maga a lap azonban nem élte túl a válságot.
14. Iratszám: 37842/1931. k. ü.
15. Iratszám: B. I. 5164/1931/2.
16. Valószínű, hogy a március 31-én dedikált példányról van szó, amelynek kalandos utóéletét Vas István írta meg a Mért vijjog a saskeselyű? című regényében (2002, 49–51.).
17. Iratszám: 137201/1931.
18. Iratszám: ua.
19. Iratszám: ua.
20. „A Budapesten található kötetek jó részét már április 17-én elkobozták, amit budapesti barátai még aznap siettek megtelefonálni neki. A példányok egy része azonban már Szegeden volt a Széchényi téri szobában. Amikor meghallotta a rossz hírt, riasztott néhányunkat barátai közül. Rohantunk hozzá, a kötet jó néhány példányát lakásunkon és az egyetemi szemináriumokban levő asztalfiókjainkban rejtettük el, mintegy ötven darabot azonban szándékosan ott hagytunk: jusson valami a rendőrségnek is. Következő nap, 18-án megjelent a rendőrség, megejtette a házkutatást, és elvitte a példányokat. Miklóst előbb egy kissé megrázta az ilyenkor szokásos nyersességgel végrehajtott házkutatás, amely után szerény kis szobája úgy fel volt dúlva, mintha betörők jártak volna benne.” (Baróti Dezső: Kortárs útlevelére. 1977. 183.)
21. „Bűnjel-jegyzék. Szemérem elleni véts. miatt terhelt Radnóti Miklós (és társai) elleni büntetőügyben 51 darab Újmódi pásztorok éneke c. verses könyv.
Szeged, 1931. április hó 20-án;
Bauer Ede, Győri Lőrinc detektívek”
22. PIM V. 4716/108.
23. A valóságban hat, ugyanis a 20. és a 21. oldalon egy kétoldalas vers olvasható.
24. „B. IV. 5464/5. szám 1931.
A budapesti… kir. törvényszék vádtanácsa a sajtó útj. elkövetett szemérem elleni vts. stb. mi-
att Radnóti Miklós és tsai ellen indított bűnügyben a kir. törvényszék vizsgálóbírájának 1931. évi április 14. napján 2. sorszám alatt hozott végzését, amellyel Újmódi pásztorok éneke. Radnóti Miklós versei című könyvének és kéziratának lefoglalásánál rendelt el Radnóti Miklós kirendelt képviselője, Weisz Ilka által használt felfolyamodása következtében vizsgálat alá vette s az alulírott helyen és napon Klein Samu és Demjén József jelenlétében tartott zárt ülésben meghozta a következő végzést:
A vádtanács a folyamodást a Bp. 379. §-ának 4. bek. alapján elutasítja, mert: a vizsgálóbíró 2. sorszámú végzésének indokai helyesek s így a felfolyamodással megtámadott végzés megváltoztatására vagy megsemmisítésére törvényes alap nincs.
Bp., 1931. április hó 24. napján
Jankovics Tibor
kir. törvényszéki bíró,
vádtanács elnök”
25. Ferencz Győző: i. m. 219–220., 218–219.
26. Iratszám: B. II. 5164/1931/7. szám.
27. Iratszám: B. 3864/1931.
28. Ferencz Győző: i. m. 220.
29. „Dr. Sebestyén Ernő ügyvéd Budapest V. Katona József u. 27.
Meghatalmazás …………… erejénél fogva dr. Sebestyén Ernő ügyvéd úrnak védelmemmel ……… per …. vitelére meghatalmazást adok.
Bp., 1931. júni. hó 6. napján
Glatter Miklós”
30. Iratszám: 56078. szám 1931. k. ü.
31. PIM V. 4716/92/1.
32. Szeptember 3-án kelt levelében tájékoztatja Szalai Imrét, hogy pere Méhes Ignác tanácsához került. (Ferencz Győző: i. m. 239.)
33. Egyelőre nem találtam magyarázatot arra, Radnóti miért az 1931. december 8. Főtárgyalás címet adta versének.
34. Sós Endre – akinek jogi tanulmányait 1931-ben egy ellene indított sajtóper ítélete szakította meg – a következőkre emlékezik: „Mint Radnóti Miklós egykori bizalmi férfia, elmondhatom, hogy dr. Töreky Géza elnök úgy bánt az I. rendű vádlottal, mintha nem egy finomtollú költő, a magyar irodalom egyik legnagyobb ígérete állt volna előtte, hanem olyan gyilkos, akinek bűncselekménye minden kétséget kizáróan bebizonyosodott. A durván kiabáló, fölényesen leckéztető, minden védekezést percenként megszakító elnökkel szemben Radnóti Miklós – megszokott módján – halkan adta elő védekezését.” (A 2 x 2 józansága. 1975. 22.)
35. Iratszám: B. XXXV. 5164/1931-13.
36. Rájegyzés az irat verzóján: „B. XXXV. 5164/1931-14.; A kir. törvényszék a fellebbezé-
si indokokat elfogadja s az iratok kapcsán a kir. ítélőtáblához felterjeszti. – Budapest, 1932. január 23.; Töreky elnök, Dr. Méhes előadó”
37. Mellékletben Sík Sándor autográf levele.
38. Rájegyzés az irat verzóján: „A főtárgyaláson figyelembe veendő iratokhoz. Bpest, 1932. ápr. 21. Gadó István tanácselnök, Dr. Soóky előadó”
39. Iratszám: B. VII. 1019/1932-18.
40. Iratszám: ua.
41. PIM Gy. n. sz.: 1978/2/1.