Imreh András

TELEFONHÍR

Meséled, hogy rákos lett a Fehér.
Mit mondjak? Szegényt alig ismerem.
(Majd azt nem mondtam: „ismertem”.) Tudom,
tanszéki kollégád. Emlékszem, egyszer
hallottam is egy konferencián.
Telekkönyvről? Polgári védelemről?
(Hogyan kerültem oda, nem tudom.)
Úgy rémlik, ketten ültek a porsötétben,
szürke öltönyben vagy barna köpenyben
a zömében köteles (spec. kol.-os),
ám annál gyérebb közönség előtt.
Az egyik napszemüveget viselt
(csakis vak lehetett vagy másnapos) –
az ő neve még csak nem is dereng.
Az is rejtély, hogyan emlékszem Fehérre,
mármint a nevére, mert az alak
(a napszemüveges bal oldalán ült,
úgy értem, a balján, azaz a közönség
szemszögéből pont a jobb oldalon –
bár most, hogy mondom, elbizonytalanodtam),
az alaknak nem csupán a neve,
hanem a helye is teljesen falfehér,
mintha kivágták volna a fotóból.

Na szóval ez a Fehér lett a rákos.
Már áttéte is van. Mire? Hova?
Nem hallom, nem akarom hallani.
Mit mondjak? Hümmögök. Szegény. Szar ügy,
és kényelmetlenül érzem magam.
Leteszem. Elrontottad ezt az estét.
Úgy terveztem, Arisztophanészt olvasok,
de nem visz rá a lélek. Csak ülök a sötétben,
próbálom Fehér arcát felidézni.