Horváth László Imre

TÖREDÉK

Nem hagysz aludni
nem vagy itt, nem mintha
tudtam volna akkor is aludni,
réges-rég, csak néztelek, kényelmetlen volt,
ritkán aludtam veled, olyankor inkább
tanultalak, elraktároztalak, mint nehéz
időre, télre valami gyümölcsöket
befőttnek, a szívem üvegében és forró
cukros vizében gondoltam majd megtartalak,
elviszlek és sokáig, vagy talán
soha nem romlasz meg.