Filip Tamás

SZÖVETMINTÁK

(törékeny levegő)

Vonat fésüli a virradat haját
a vidék kinéz az ablakon
Minden lécet lever a gátfutó szél
mégis legyőzi a vízmosást
A hegyek trónusán ül valaki
páncélt visel a szíve fölött
A szörnyeket keresi távcsövén át
mint egy szigony olyan a tekintete
Az őr bábuját kenyérből gyúrja össze
és gombostűvel szurkálja egy fogoly
A kórházi apollónők csónakon járnak haza
Napórán néznék az időt de mindig este van
Még tart a száműzetésem
ölelkezünk a kényszerzubbonyommal
Hogy tudtam mégis elvakarni a sebeimet?

 

(belakoltatás)

Csak egy filozófus tudna
mindig ugyanabban a folyóban állni
Egy bölcs – ha esetleg így jobban tetszene
Belép a vízbe besétál a közepéig
ott is csak bokájáig ér
Lehűti magát a víz hőfokára
lelassítja a szívverését
Hogy mindezt miért?
Ezért a versért hogy amíg írom hosszasan
végig ő legyen a legfontosabb
Kezében már a holnapi újság:
mozdulatlanságában is
egy végtelen nappal jár előttem
Végül a lótuszülést választotta
igen olyan lett mint egy nagy virág
és csak ő érzi a füstölők illatát
ahogy mantraként szétterül a folyó felett

 

(elvesztett visszavágó)

Végig a forró mákmezőkön
Valahogy rávettél erre a sétára
csakhogy én izzadok a bódító napsütésben
visszahúzódik rejtekébe a vadon
Esőszülött vagyok mondja a fű és elszárad
Parázzsal töltött serpenyővel játszanak a
háború-parkból jött gyerekek
Figyellek csalsz:
aranyból mért csinálsz bizsut?
Leomlasztod a sikertornyokat
A holnap országát beteríti a poruk
az operabál is elmarad!
Bundák nem tudják
tipegnek a kordonok mögött
Valaki önéletrajzokat ír félórával a halála előtt
Állásinterjúra készül Az állást meg fogja kapni
Nézem ami a semmiből maradt
Isteni tévedés, hogy vagyunk!
Törmelék alatt egy milliókat érő
szakadékony bélyeg-tévnyomat

 

(álmokfutás)

A költő kreatív könyvelő
trükkök százait ismeri,
nem téved el a
nagyvárosi hangyabolyban
ő a csúcsragadozó:
nyakában csillog a tápláléklánc
Úthengerként a
téli álmot eltapossa
Ha kedve tartja
alszik a lavinában
és felébreszti a tengert
Amikor nem ír
a költő Szan-szkrit
És fél hogy ő a sohaság fia