Markó Béla

KABÓCÁK AZ AKROPOLISZ TÖVÉBEN

Kabócák fülsiketítő zenéje
az elszürkült olajfák sűrűjében,
itt az örök Akropolisz tövében
nem csillapul már vagy kétezer éve,

mintha beléjük menekültek volna
mind, akik egykor erre jártak-keltek,
szenvedő, békételen görög lelkek,
mintha itt élne tovább az agóra,

hiszen kétezer nemzedékkel régebb
ugyanitt s éppen ugyanígy zenéltek
az öntudatlan kabócazenészek,

ne számláld hát a sok-sok görög órát,
elmúlnak úgyis, s ha van folytonosság,
ennyi van csupán: Isten s a kabócák.