Sajó László

HOL OTT

hol éltem ott
temetetlen hevernek a flakonok
ételhordók hoznak főzelékszagot
hol éltem ott
flakonokat a szél a temetőig rugdosott
rozsdás permetből iszik a halott
hol éltem ott
poshadt víztől püffednek a flakonok
leporolja magát és sört bont a halott
vízbefúlt leülepszik feljön a mocsok
csillagrozsda eszi a bádogot
hol éltem ott
szemembe gödröt hord a homok
koporsón ébresztőt rögmorze kopog
hétfőfelhő takarja el a vasárnapot
harmadnapra horpadnak a flakonok
hol éltem ott
semmit sem jelentenek ezek a sorok
tonna notesz tele naplót vezet a halott
lapulnak a fűben a flakonok
hol éltem ott
temetetlen napoznak a strandokon
ki a temetésen ott van halott vagy rokon
a föld forog
az újszülött fölsír a halott még sokáig zokog
levegőért kapkodnak bugyborékolva merülnek a flakonok
hol ott
élő halottakkal teli szűk sikátorok
morzsányi mázsányi erejével a hangya tömegsírhangyabolyba
még elvánszorog
a flakonok
kétségbeesetten keresik a hozzájuk tartozó kupakot