Kárpáti György Mór

FORD

A Gellérthegyen, a Minerva utcában parkol egy régi Ford, még mindig használják, bár nehéz uralni, úgy gurul le a hegyről, mint egy rozoga szekér.

Ha valaki éjfél előtt két perccel nagyon figyelt, meresztette a szemét a sötétben – talán egy macska a kerítés mögül –, észlelhette azt a pillanatot, amikor a Ford utasterének sötétjében, a vízlepergetővel kezelt ablaküvegen át megvillant egy vértelen fehér arc, régi és fáradt ábrázat, a fényszórók kigyulladtak, berobbant a motor. A Ford gazdája, aki az egyik Minerva utcai házban a falnak vackolódva aludt ekkor, nem hallhatta, hogy az autója, a becsben tartott oldtimer elgurul a helyéről, a következő órában tesz egy kört a hegyen. Senki nem vehette észre a komótosan guruló, üres Fordot, amely néha veszélyesen közel ért a parkoló autókhoz, és egy óra múlva kanyarodott be újra a Minerva utcába, és állt meg ugyanott, ahol azelőtt letették.

Ez az esemény valószínűleg nem történt meg, csak annyira lehet igaz, mint hogy most ezen az éjjeli órán, az egyik Minerva utcai ház padlástéri ablakában egy raszta nő könyököl, és a város változó fényeit nézi.
Lentről, hosszabb ideig nézve kiderül, hogy az ott nem emberi lény, hanem egy itthon ritkán előforduló, dús cserepes növény.