Horkai-Hörcher Ferenc

TÖRTÉNELMI KÉPESKÖNYV

Világok omlottak össze vasárnap délután
Szívtájékon átvérzett egy patyolat öltöny
Bátor bakákat sirattak az éjszakában
Hoppon maradt habfehér menyasszonyok

Szürke és szomorú hétköznapok köszöntöttek be
Az emberek tárt szemében rianások
Kihűlt kályha előtt kuporog a szegény költő
Egy szál gyertya ég magánya szűk várócsarnokában

Színes rakéták sziporkáznak a keleti égbolton
A kiürült városban visszhangzó csecsemősírás
Vérengző bibliai fenevadak a sikátorokban
Végighúzzák véres körmüket a málló falakon

Árkokkal kötötték össze a kontinens tengereit
Folyók folyását fordították vissza egy tollvonással
Az alattvalókat megalázták hitvány hatalmasok
Az utolsó földműves egy gyár udvarán zuhant el

Az elkobzott álmokat bevagonírozták
A fővárosban szétosztották őket az éhezők közt
Rabruha, fegyencfej, zakatoló álomgyár
A sokjegyű szám a bőrödön elmosódott

Rózsaszirmok katonacsizmák párnán, pocsolyában
Összetört tükör a kiürült szálló halljában
Lovak kocognak végig a templom főhajóján
Matrózok őrzik a Téli Palotát

Hol tudnánk mi ketten beszélgetni?
Mindenütt besúgók, bírák, tömbbizalmik
A mozgólépcsőn elhaladunk egymás mellett
Mint akik nem ismerik egymást

Nem hazudunk másnak, csak magunknak
Eltitkoljuk boldogtalanságunk
Megbarnult fotók egy elveszett családi albumban
Megőrzik azt is ami nincs.