Czilczer Olga

A SZOBOR

Szabad (vagy leül) tessék a busz
hirtelen lódult ezt egyikünk se hitte
volna zuttyantam az ülésre a nő (vagy
férfi) csaknem teljes súlyával dőlt a
vállamra riadtan hátrált a szobor a téren
hogy nem tört részeire fejre karra mely
éppen lendült a mesébe illő távolság
nőttön-nőtt köztünk csak egy megállót
ment köszönt (vagy sem) leszállta után
még ott maradt kicsit az érintés nyoma
Este a mosdó fölött fogmosáskor mint
rendesen faggatni kezdett a tükör arca
találkoztam-e valakivel ki lehetett az
sosem láttam mostanában állíthatták