Csengery Kristóf

HARAGOM FÉNYES ANGYALA

Mostanában néha visszagondolok
gyerekkorom nagy favágásaira,
amikor lementem a pincébe, csak
mert összeállt, elakadt a torkomban
valami névtelen düh, az elkeseredés
szét nem rágható csomója, s tudtam,
hogy itt nem segít az értelem, az
önmérséklet pedig még árthat is,
nem, ne nyugodj meg, törj ki, üss,
hasítsd magad körül szilánkokra
a világot; lementem hát a pincébe,
elhaladtam a hézagosan illeszkedő
betonlapokon, közben nem néztem
a kertre, nem láttam a barackfákat,
az orgonabokrokat, meggyet, ringlót,
mentem leszegett fejjel, célirányos
dühömet forrásponton tartva, a folyosón,
a pince vasajtaja felé; kinyitottam,
és szinte rávetettem magam az első,
találomra kiválasztott fahasábra,
a tőkére helyeztem, arra a nagyobb,
kőkemény rönkre, melyen a többit
aprítottuk, aztán mítoszi tombolásom
minden vadságát beleadva hasogatni
kezdtem a fát; tűzifa, kandallófa,
így hívták szakszerűen a TÜKER-nél,
ahol télire megrendeltük; apróztam,
vágtam, kettőbe, majd újra kettőbe
és megint, egészen addig, amíg csak
valószínűtlenül vékony szilánkok
maradtak; anélkül, hogy ezt valaha
is tudatosan végiggondoltam volna,
sportot csináltam a tébollyal határos
düh és a pontosság egyeztetéséből,
ádázul sújtottam a hasábokra, nem
tartalékolva, inkább pazarolva az
erőt; levághattam volna a lábujjam,
egy felcsapó szálka kiolthatta volna
a szemem világát, szétroncsolhatta
volna az arcom, és mégsem történt
soha semmi baj, ki tudja, talán ott
állt mellettem védelmezőn haragom
fényes angyala, és segített célozni;
mert remekül céloztam, tökéletesen
eltalálva a középpontot, meg kellett
volna mérni, milliméterre oda csapott
az él, ahová kellett, feleztem és újra
feleztem; és érdekes módon az erőm
nem fogyott el, inkább növekedett,
úgyhogy amikor verejtékben úszó
testtel végül megálltam, kiegyenesedve
a szálkaerdő fölött, nem ziháltam,
inkább úgy éreztem magam, mint aki
rövid, de mély délutáni álomból ocsúdik,
pihentető és nyugtató kábulatból,
megtöröltem az arcom, és elöntött
a biztos tudás: egy időre újjászülettem,
kezdődhet minden elölről.