Molnár Krisztina Rita

AKOL UTÁN KUTAT

Az oltár összetört.
Se égőáldozat,
se más szertartás
nem végezhető.
Romok alatt, romok között
keres, kutat a pap.

A kő alatt egy éles szemfogat talál,
a vadmacskából nem maradt egyéb.
A törmelék alól jövő,
de egyre gyengébb bégetés felé fülel.
A por belepte pávatollra lép.

Hajába tűzi most.
A macskafogra madzagot teker,
nyakába rakja, épp a szív fölé.
Mivel a könnyeket
koszos kezével törli le,
törékeny arca szürke maszk.

Térde meztelen,
kopog a csont
a jéghideg, csupasz kövön.

Ringatózva, halkan kezdi rá,
a bégetés a temploműrbe száll,
a rémület kering,
a lüktetés,
a hang akol után kutat.