Somos Béla

ÍRÁSJELEK

Spórolnod kell magaddal,
már tudod,
nem égetheted négy végén a gyertyát,
kiosztottak ebből és abból ennyit,
miből mennyit, a fene se tudja, bár
sejthető, az utolsó cigarettád
elnyomtad rég, csak álmodban
égtél még egyszer
talán tévedésből.

Borból, sörből – hiszem – van elég,
(remélhetőleg) (a folyadék miatt is),
a más-látás, a szédülés se rossz,
higgyük el tehát, van, s hordónyi még.

A nők? A leges-
legfontosabbak.
Nem te, mindig ők döntenek felőled.
Kellesz-e? s ha, akkor mennyire?
Csak arra kellesz, tudjon megfogódzni?
vagy mindenestül?
tested, lelked is?

Az idő maradékával mi van? Nézd,
nézd, hiszen érdekel a rossz is.
Benne, vagy ellene élsz? átváltozol?
átváltozva is őrzöd kincsedet,
valamit, amit még kincsnek hiszel?

Kérdések újra jönnek,
újra mennek,
mint öreged? ismerőseid,
néha eltűnik valaki közülük,
ha észreveszed a hiányát, eltűnődsz,
nem kellene utána sietned?

Nem kell sietni, inted az igyekvőt,
olvashatatlan, ha kapkodva ír,
nem mellőzheti az írásjeleket,
egyébként pedig vár a munka a kertben,
Voltaire úr kérem,
hol van az a kert?