Beck Tamás

A GYANÚTLAN TEST

Párocska áll kőszobrok gyűrüjében;
a derűs, csupa élet, örökké
jópofa férfi, aki még nem
sejti, hogy ez az utolsó közös kép

róluk, s a nő, ki tudja már, hogy
két ember kell az igazi magányhoz,
s a szerelem, ha kezeletlen
betegség, halálhoz kell hogy vezessen.

De testük, mint egy szeizmográf,
jelzi a köztük növő távolságot;
ujjaikat összefonják,
de csak, mint anya rossz fiához,

a férfihoz úgy búvik óvón
a nő. Talán az elvégzett vizsgálat
jár az eszében, mely kibontott
nagy hirtelen még egy szerelmi szálat

– ma tudta meg, AIDS-et kapott a
férfitól; nyilván van még egy szerelme,
s így tovább, a többiek tán már halottak,
működik a szerelem dominóelve –

és rájön, hogy nem is a megbocsátás
e helyzet legnagyobb talánya,
hisz míg a maribori főteret csodálták,
a vigaszt bőven megtalálta

abban, hogy elképzelte: a barokkos
homlokzatok mögött megannyi otthon
rejtezik, sok-sok idegen élet
szokik hozzá az örömhöz, a szenvedéshez,

s könnyen lehet, a teher, amit hordoz,
nem mérhető egy másnak juttatott sorshoz,
s a Dráván úszó vadkacsák, a tiszta ég is
oly boldogító most, hogy… Ó, de mégis,

mitől tűnik a gyanútlan test oly okosnak?
A fénykép kedvéért egymásra mosolyodnak,
ám ahogy a kőszentek lenéznek rájuk,
megérzik, hogy foszlik le róluk álruhájuk.