Kovács András Ferenc

A MEGBÍZÁS

„Egyébként szabadon írhat,
ahogy kedve és szellemének
sugallata diktálja, de ne
fáradozzék azon, hogy a
megrendelő személye után
tudakozódjon, mert úgyis
kárbaveszett fáradság volna.”
(Franz Xaver Niemetschek)

 

Egy ismeretlen
Júliusban egyszer majd
Beállít hozzád

Egy ismeretlen
Küldönc, begombolkozva
Állig a nyárban –

Egy ismeretlen
Megbízó, egy névtelen
Úr küldötteként

Jön, nem tudod, ki
Küldte nyakadra, kinek
Megbízásából

Keres föl téged
Is, de méltóságteljes,
Szinte ijesztő,

Praktikus elme,
Kimért, komor, lakájos,
Egy tekintélyes

Úr követe ő…
S megkérdeznéd, kié, de
Félbeszakít: „Az

Úr nem kívánja
Felfedni kilétét.” Majd
A láthatatlan

Megbízásából
Aláírás nélküli
Levelet nyújt át –

Névtelen papírt,
Amely különböző, rád
Nézve előnyös,

Roppant hízelgő
Kijelentésekkel jól
Megspékelten azt

A kérdést, sőt, azt
A kifejezett kérést
Tartalmazza, hogy

Nem írnál-e egy
Gyászmisét, és mennyiért,
És mennyi időn

Belül tudnád még
Befejezni? A pénz nem
Akadály, ára

Van mindennek – nincs
Titok ebben… Előleg
Is lesz, s ha tán túl

Szerényre szabtad
A honort – a kikötött
Fizetség után még

Szép jutalmat is
Ígér az ismeretlen
Megrendelő. Majd,

Ha átadtad a
Művet, de hogy kinek kell
Elküldeni – azt

Már ne firtasd. A
Megrendelés eleve
Adott – egyetlen

Alkalomra szól,
Bár örökösre, hisz az
Úr zeneértő,

Finom hallása,
Bölcs ízlése van, kegyes,
Nagy zenebarát,

Bőkezű úr az
Úr, a muzsikáért él-
Hal! Csak a neve

Maradna rejtve –
Kifürkészni, szaglászni
Utána sosem

Szabadna, s nem is
Lehet… A megrendelő
Léte eleve

Rejtett – szándéka,
Ha van, hasonlóképpen.
Az ismeretlen

Hangját hallgatod –
Milyen furákat mond az
Úrról! Mellesleg

Közlöd vele, hogy
A határidőt magad
Sem tudhatod még

Pontosan. Másként
Rendben van, szállítom. Egy
Halotti mise

Még nem a világ –
Négy hét, ha nagyvonalún
Saccolom… Ó, ez

A tehetséged
Új próbája lehetne
Egy patetikus,

Magasabb stílben!
Mért ne, hiszen szabadon
írhatsz, kedvedre,

Miként szellemed
Sugallata diktálja.
Szorult anyagi

Helyzeteden sem
Töprengsz, méregeted még
Az ismeretlent:

Neki is nehéz
Lehet néha, s nincs is tán
Semmi benne… Nincs

Ő se kőből, csak
Egy jószágigazgató –
Senki se küldte.