HOLMI
HOLMI.org | A Holmi internetes vltozata |
  • A HOLMI postájából
  • Búcsú a HOLMI-tól
  • Figyelő
  • Fordítás
  • Interjú
  • Kotta
  • Legfrissebb
  • Levelezés
  • Napló
  • Nekrológ
  • Próza
  • Tanulmány
  • Uncategorized
  • Vers
  • Visszaemlékezés
  • Vita
  • Főoldal
  • Rendezvények, hirdetések
  • Kereső
  • Repertórium
  • PDF Archívum
  • Lexikon
  • Impresszum
  • Bejelentkezés


    Mihent az rk nyomtatsba egy egsz nemzet elt el kezdenek egymssal vetlkedni, azonnal meg indul a szp elmlkeds...

    Robert Frost: A VÖLGYBEN

    Robert Frost

    A VÖLGYBEN

    Ott nőttem fel, hol a lápvilág
    Ködében ezernyi nesz lakik.
    Tudtam, hogy éjjel, a nádason át,
    Sápadt szűzlányok karja vág
    Utat a fénylő ablakig.

    S a mocsár tavasszal megbomolt:
    Száz sziromarc meredt felém,
    És mind a száznak hangja volt.
    Hang hang után a szobámba hatolt,
    És megült mind a maga helyén,

    De rám szabadították a ködöt;
    Tudták ők jól, mi gomolyog
    A köznapi locska beszéd mögött,
    Mely a magányba visszalökött:
    Belesápadtak a csillagok,

    S elment, harmattal terhesen,
    Az utolsó hang is, el a tavasz –
    A mocsárba tért, megbújt odalenn,
    Hol magzat készül, mag terem,
    Hol magzat és mag ugyanaz.

    Innen van minden, amit tudok:
    Ha értem a rigó dalát
    És érzem a rózsaillatot.
    Ó, nem hiába éltem ott,
    S füleltem annyi éjen át!

     

    Szabó Szilárd fordítása

     

    Holmi 2005 | Tervezte a pejk
    Valid CSS! Valid HTML 4.01!