Nemes Nagy Ágnes

[ELINDULTAK A NÉGY TEHÉNNEL]

Elindultak a négy tehénnel
az országúton Pál s Bakó.
Elindultak a négy tehénnel,
s majdhogynem térdig ért a hó.

Fehérben bujdosott a tájék,
több hó talán már rá se fér,
s mert fűtlen állt öt hosszú kémény
a gyár körül is hófehér.

Egy Messerschmidt jött arra akkor,
felsüvített, úgy berregett,
hogy meglátta a nagy fehérben
lent, a négy tarka tehenet.

Lecsapott. Terepszín hasa
majd az első szarvát súrolja,
az leszegett fejjel hátrahúz,
lába merev, füstöl az orra.

Bakó lapul az oldalán
s ahogy köröz a repülő,
kerüli ő is sebesen
a hátamögé kerülőt.

Kerüli, táncol, karikáz,
Pál a másik hasa alatt,
felbődül ez, és összerogy,
Bakó kering, Bakó szalad –

aztán elment. Ki tudja, hogy?
Szarvon fogták a három épet.
A bánya torkolata nyílik.
A negyedik is odaérhet.

Öt kilométer alagút.
Száz bányaláng. Ragyog a szén.
És hétezeren felsürögnek,
hogy itt van. Megjött négy tehén.