Kodolányi Gyula

ÜZENETEK W. SH.-TŐL

Megöl a gondolat
Thought kills me (44)

Megöl a gondolat, hogy gondolat nem vagyok.
Thought kills me that I am not thought.
Nem öl meg. Kills me not. De a gondolat,
hogy nem vagyok, megöl, megölhet. Hogy
puszta gondolat nem vagyok, talán jobb.
Mert bár légies jegyben születtem,
földből és vízből is vétettem, so much
of earth and water wrought, annyira földből
és vízből, hogy végső nyugtot hoz nekem,
előleget, a feltúrt rög tavaszi
illata. Ujjászül. Átmos, mint a tó
vize úszáskor, mint lényed, ha benned
ringok. Beléd mosódom s feltámadok.
Ez, ha gondolat, ez is (mind) én vagyok.

 

A világ-végtelen óra
The world-without-end hour (57)

A világ-végtelen órát nem szidom,
The world-without-end hour. Nem szidom
az órát. Világnyi a délután.
A szétrojtosodott mintát bámulom,
a lyukat a szőnyegen, a divány
tövében. Megint látom: a macska
élesíti körmét ott, kedvenc helyén,
szunnyadtából felrezzenve, amint
rándul elődöm lábában az emlék,
gyermekpillantások bevert tükre.
A kép elzökken. Barát, macska, szemek
szétfoszlanak. The world-without-end hour.
Világ-végtelen órán, számkivetve,
hiányból szövök új mintát az űrre.

Másik ént
Make thee another self (10)

Teremts magadnak másik ént, another
self. Mert gyilkos gyűlölet rabja lettél,
poklodba zárva így vagy élő halott.
murd’rous hate, az költözött beléd.
Hazudsz magadnak felsőbb üzenetet,
hogy fentről ítélhesd mind aki él.
Te, aki halálos beteget gúnyoltál,
te s a többi, eszére oly kevély.
És kérődzött a szád, míg a pap beszélt
a másik halott felett, kit egykor
szerettél, talán. Rombolni – ruinate,
urinate – vizelni a szállásra, hol
esélyt kaptál, esendő átmenetet.
Another self: másik ént, míg teheted.