k. kabai lóránt

JÖTTMENT

felugrottam minap az ördöghöz én is pár percre.
„mit magolsz, meszes?” – kérdeztem elsőre.
nem tetszhetett neki belépőm, leköpött.
„nem ezt kérdeztem, hanem hogy mit magolsz, meszes?”
– kezdtem újra, nagy kokit adott, de szót sem szólt.
leültem és vártam, mi történhet, ha már ilyen jól elvagyunk.

csak nézett, mélyen a szemembe, fáradt volt tekintete.
cigarettára gyújtott, megkínált, „ital nincs?” – kérdeztem,
pillantásával mutatta, hol az üveg, pohár nem kell.
rám fújta a füstöt, sanda tekintete gúnyosba hajlott;
ráfújtam a füstöt, gyáva tekintetem megalázkodott.
vártam, mi lesz még, ha már ilyen jól elvagyunk.

nézett, bandzsa szemével egyre mélyebbre túrt bennem,
éreztem, tekintete minden gondolatom átkutatja.
elvette tőlem az üveget, meghúzta, visszaadta,
újra rágyújtott, újra ivott, rágyújtottam, ittam.
mondhatna valamit, vagy legalább ütne még egyszer meg,
várakoztam, ha már ilyen jól elvagyunk.

ivott és dohányzott, ittam és dohányoztam,
kezdtem megalázkodóból szánalmassá válni.
szemének tompa fénye egyre szürkült,
szemem üveges tompasága egyre szürkült,
és majd egyszer csak énekelni kezdett,
boráztatta baritonján, ha már ilyen jó elvagyunk:

„a mókus őrs egy démonraj, veled hál és veled jár,
velük csupa móka vár, ne gondold, hogy viccelek.”
hangütésén megdöbbentem, de nem nagyon,
csak csupán rémisztő volt hallani víg zengését,
magabiztos élcelődését, bár miért is ne beszélhetnénk erről,
ugye, most, ha már ilyen jól elvagyunk.

„a mókus őrs nem koboldkórus – folytatta –,
azzal talán még ellennél. a mókus őrs hazavág,
de tényleg. igazából egy se mókus.”
csakugyan nem viccel, ugrottam föl, ő meg röhögött.
rágyújtott, megkínált, kezembe adta az üveget,
tekintetével leültetett, ha már ilyen jól elvagyunk.

és csak énekelt tovább kedélyesen nekem a szentem:
„utolsó geci mind egy szálig, de többnyire adják a jóarcot.
most viszont nagyon elégedetlenek, hát dolgoznak.”
„nincs futó, aki kifutná belőlem őket.
nincs isten, ki megszabadítana tőlük.”
– énekeltem vele, ha már ilyen jól elvagyunk.

ivott és dohányzott, ittam és dohányoztam,
megalázkodóból végképp szánalmassá váltam.
felugrottam újra, pedig csak most jött a vége a dalnak:
„minden nő kurva. stimmt.” ittam, dohányoztam.
aztán végre menekülőre fogtam, de még utánam szólt:
„gyere máskor is, ha már ilyen jól elvagyunk!”