Gerevich András

NAPHEGY TÉR

Visítoznak a gyerekek
a Naphegy téren,
nézem, és fáj,
hogy nincs gyerekem,
és nem is lesz soha,
nem leszek soha apa.
Rossz döntések.
Rossz biológia.
A saját testem
idegen város,
nincs benne helyem,
nincs hozzá térképem.
Üres vagyok.
Félek.
Fájnak az esték, a reggelek.
Nem tudok mit kezdeni
gondolatban sem
vigyorgó gyermekemmel.
Félek szeretni őt.
A testet mindig
meghódítani akartam,
és nem megteremteni.
Kóválygok
a visítozásban.