Ferencz Győző

NEMES NAGY ÁGNES
NÉGY HÁTRAHAGYOTT VERSE

Ez a négy vers Nemes Nagy Ágnes kéziratos hagyatékában maradt fenn. Véletlenszerűen kerültek egymás mellé; azonban jól jelzik Nemes Nagy költészetének formai, műfaji és tematikai változatosságát. Az első vers a költői pálya kezdetén írt háborús pillanatkép, a második ifjúkori szerelmes vers, a harmadik politikai élű balladaparódia, a negyedik kései töredék. Ekképpen fellépésétől elhallgatásáig átfogják Nemes Nagy költészetének hatalmas ívét.

Az [Elindultak a négy tehénnel] kezdetű vers szövege egy 150 x 210 mm-es, szürkés színű papírlapon maradt fenn fekete töltőtollírással. A kéziraton keltezés nem olvasható. Nemes Nagy Ágnes a lap mindkét oldalát használta, azaz a lap első és hátoldalára is négy-négy versszakot írt. Feltehetőleg korai, a második világháború éveiben vagy közvetlenül azután. Stílusában és témájában rokon a valószínűleg1945 körül írt, ugyancsak hagyatékból publikált Vonatok című verssel (Nemes Nagy Ágnes Összegyűjtött versei, második, javított kiadás, Osiris, 2003 = Nemes Nagy, 2003, 212–213.).

Az Egy férfihez című vers kék töltőtollal írt kézirata abban a füzetben maradt fenn, amelybe Nemes Nagy Ágnes 1938 novembere és 1946. október 14. között írta verseinek és fordításainak tisztázatát. A fedél nélküli, 244 x 198 mm-es füzet 55 lapból (110 oldalból áll). A vers a füzet 93–94. oldalán olvasható, évszám nélküli, március 2-i keltezéssel. Mivel előtte a 88. oldalon a Férfi, nő című vers után 1946. január 13-i, utána a 108. oldalán, a Család című vers után pedig 1946. október 16-i keltezés szerepel (az utóbbi idegen kéztől), és a versek az egész füzetben időrendben követik egymást, nagy valószínűséggel állítható, hogy a vers 1946-ban a fenti két időpont között keletkezett.

A Bankó lánya című vers két változatban maradt fenn.
(1) Nemes Nagy Ágnes egy 296 x 205 mm-es, keményfedelű, 67 lapos (134 oldalas) spirálfüzetbe írta le 1947. január 6. és 1960. június 14. között keletkezett verseinek tisztázatát. A Bankó lánya című vers kék töltőtollal írt kézirata a füzet 73–77. oldalán olvasható. A szöveg nincs keltezve, azonban a keletkezés hozzávetőleges időpontjára következtetni lehet az előtte és utána olvasható versek keltezéséből. A szöveg előtti utolsó, keltezéssel ellátott vers a füzet 67. oldalán szereplő Egy költőhöz, amely után 1953. április 19-i; a 78. oldalán szereplő November című vers után pedig 1953. novemberi dátum áll. A Bankó lánya tehát minden valószínűség szerint 1953 áprilisa és novembere között keletkezett.
(2) A versnek négy darab A4-es lapon fennmaradt egy írógéppel írt változata. A lapoknak csak az egyik oldalán van szöveg. A gépirat nincs keltezve. Ebben a változatban nem szerepel a csillagokkal elkülönített, „Magasan állott kint a hold” kezdetű huszonhét soros részlet. Mivel a gépirat és a kézirat keletkezésének sorrendjét nem sikerült megállapítani, az sem állapítható meg, Nemes Nagy Ágnes melyik változatot tekintette véglegesnek.
A csillagokkal elkülönített rész afféle betétnek hat, szinte zenei melléktémának, amely hangütésében erősen eltér a szöveg többi részétől. De épp ezért szerkezetileg fontos szerepe van a történet végkifejlete előtt. Mindenesetre figyelemre méltó, hogy ebben a versrészletben olvasható az Éjszakai tölgyfa című, jóval későbbi versének alapmotívuma: a földből gyökereit kitépve útnak eredő tölgyfa képe (Nemes Nagy, 2003, 113.).
A történet forrása a 16. századi, Semptei Névtelen néven ismert szerző Az Béla királyrul való és az Bankó leányárul szép história (1570) című munkája. Nemes Nagy Ágnes nagyrészt hűen követi az elbeszélés menetét, a végét azonban megváltoztatta: nála a történet azzal a jelenettel ér véget, hogy Bankó lánya a Dunán sebesen haladó gályán áll és nevet. A Semptei Névtelennél azonban a lány hazatér, és az apa, Bankó nevet, amikor lányától meghallja, hogyan csapta be a királyt. Az apró eltérés jelentősen megváltoztatja a vers egyik lehetséges értelmezését.
Erősen valószínűsíthető, hogy az 1953-ban keletkezett Bankó lányá-ban Nemes Nagy Ágnes a politikai hatalomhoz való viszonyát allegorizálta. Nemes Nagy Ágnes többször is elmondta, hogy egy alkalommal éjjel két órakor csöngettek a lakásán: a Magyar Írószövetség táviratban értesítette, hogy három napon belül verset várnak tőle Rákosi Mátyás hatvanadik születésnapjára („Látkép, gesztenyefával. Kabdebó Lóránt interjúja”. In: Nemes Nagy Ágnes: Az élők mértana, 2. kötet, Osiris, 2004, 233.). Az eset nyilván 1952-ben történhetett. A verset nem írta meg. A Bankó lányát olvasva azonban elképzelhető, hogy ezt a verset afféle válasznak szánta. A vers keletkezési körülményeiről nem találtam adatot, csak feltevésekre tudok szorítkozni. Valószínűnek tartom, hogy a történelmi széphistóriát Nemes Nagy azért fogalmazta újra Arany János balladaköltészetének modorában, mintegy Arany-paródiáként, hogy A walesi bárdok-ra emlékezve saját állásfoglalásáról beszéljen. Nem találtam nyomát, hogy megjelentette volna vagy próbálkozott volna a megjelentetésével.
Kéziratos füzeteinek tanúsága szerint Nemes Nagy máskor is kísérletezett a ballada műfajával, az első kéziratos füzet 86–87. oldalán szerepel egy keltezetlen, 1945-ben vagy 1946-ban keletkezett Vitéz Kocsord című, publikálatlan vers, amelynek címe alatt zárójelben a ballada műfajmegjelölés olvasható. A történet egyébként egy lányrablást beszél el, amelynek során a lány nevetve feláldozza életét, hogy a rablólovag ne kaphassa meg. Azaz a balladaforma és a téma (a nő szembeszegülése a rajta uralkodni akaró férfival) korábban is foglalkoztatta.
A vers további érdekessége és önportréjellegét erősíti, hogy hangsúlyosan fiatal
és szép nő az, aki férfiakat megszégyenítő bátorsággal áll ellen a hatalmi önkénynek. Megjegyzendő, hogy a Semptei Névtelen versében Bankó lánya ugyan a legszebb kilenc testvére közül, de járása férfias. Ez a motívum Nemes Nagynál elmarad, a lány női szépsége minden mozdulatán átsugárzik, ugyanakkor erősebb a férfiaknál, akik ebben az értelmezésben Rákosi pártköltői. Nemes Nagy saját helyzetének kétszeres nehézségét fogalmazta meg ebben a korai balladaparódiában.

Az [Az aranyszínű trombitavirágok] kezdetű verstöredék szövege egy 130 x 201 mm-es, perforált lapokból álló, drapp vászongerincű, fedél nélküli, negyven lapból álló noteszben maradt fenn. A notesz első tizenöt lapjának első oldalán van kék színű tintával, golyóstollal írt bejegyzés. A vers a notesz 11. és 12. oldalán olvasható. A notesz első oldalán egy nehezen olvasható feljegyzés Kiss Lajos szegedi egyetemi tanár véleményét rögzítette, mely szerint a szellemi élet minden irányzata között dialógus szükséges. A 2–5. oldalon a Magyar Írószövetség 1986. decemberi ülésén megválasztott Választmány és az Elnökség névsora szerepel, a nevek mellett a szavazatok számával. A 6–8. oldalon az Elnökségre és egyéb írószövetségi tisztségekre tett javaslatok állnak, a 9. oldalon egy feljegyzés olvasható az Újhold-Évkönyvvel kapcsolatosan; a 11. oldalon a f…l…k mássalhangzósor közti kipontozott részeket egészítette ki szavakká (összesen harmincöt változatban, egyet áthúzott). A 13. oldalon a Magyar Írószövetségből kilépettek és vidéki titkárok, a 14. és 15. oldalon Új tisztikar cím alatt a tisztségviselők névsora olvasható.
A noteszben háromszor szerepel dátum: az 5. oldalon 1986. december 4., a 6. oldalon 1986. december 9., a 13. oldalon 1986. december 18. Ebből arra lehet következtetni, hogy a töredék is ezekben a napokban keletkezett.
A notesz 10. oldalán is verssorok olvashatók: „A kertre kell. A kertre mindig. / Emlékezni. Vagy inkább / a mintha-most-is, mintha-volna mellől / eltörölni a minthát. // Emlékezni? Gondolni? Vagy inkább”. Ezeket a sorokat az utolsó, töredékben maradt sor kivételével felhasználta A kertben című, Áprily Lajosnak és Jékely Zoltánnak ajánlott versében (Nemes Nagy, 2003, 306–307.).
Az [Az aranyszínű trombitavirágok] a notesz 11–12. oldalán olvasható. Nyilvánvaló, hogy ugyanazt a kertmotívumot folytatja, amelyet a 10. oldalon szereplő versrészletben kezdett el. A kertben Áprily Lajosnak szóló dedikációjából, valamint a töredék utalásából saját iskolaéveire biztosan megállapítható, hogy a Baár-Madas Református Gimnázium kertjét idézte meg. (Amelynek gesztenyefái ma is állnak.)
A kézirat rendezett, javítás három helyen olvasható. A töredék 10. sora eredetileg a „még és már” szavakkal kezdődött, ezt Nemes Nagy áthúzta. A következő, 11. sor eredetileg így szólt: „ma már áttetsző megint”, ebből a költő az „áttetsző” szót kihúzta. Végül a 24. sor eredetileg így kezdődött: „amit a hiány hagy”. A költő a „hiány” szót áthúzta, és fölé a „test” szót írta.
A szöveg töredékessége ellenére is figyelemre méltó, hiszen Nemes Nagy Ágnes költészetének kései hangján szólaltatja meg a búcsú motívumát. Jelentőségét növeli, hogy Nemes Nagy Ágnes ezekben az években már alig írt, így a töredék egyik utolsó verskísérlete.
Köszönet illeti Kerek Verát, hogy rendelkezésemre bocsátotta a kéziratokat.