Demény Péter

RACHEL ÉS JOZEFIN

Roger Martin du Gard-nak
és Karácsony Benőnek

Az ember Rachelről olvas,
az érzéki fiatalasszonyról,
aki tiszta szívből szereti az ő Antoine-ját,
szellemes és kalandvágyó
és fergeteges szerető,
és végül tiszta szívből elhagyja,
mert tiszta szívének túl sok a nyugalom,
vágytalan vágy.

Visszateszi a kötetet a polcra
és naivan azt hiszi,
ezzel vége minden rachelkedésnek,
távozz tőlem, Sátán!

Ám hirtelen egy másik könyv
kerül a kezébe,
amelyben Jozefin ragaszkodik
a drága kis Hektor úrhoz,
miközben szüntelenül Michelt
emlegeti, azt a dögöt a hülye ecsetjeivel,
felfújja kis arcát, úgy utánozza az embereket,
megennivaló és elszalad a kópé Ferdinánddal,
bár továbbra is imádja a kis Hektor urat.

És az ember nem érti, mi szüksége
az antoine-oknak rachelekre
és a hektoruraknak jozefinekre
és úgy tesz, mintha minden rendben lenne,
holott nem mindig alszik éjszaka
és titokban megért minden antoine-t
és nála senki jobban a kis hektor urat,
és mégsem érti, az ördög vigye el,
illetve, pardonnez-moi, sacré és au diable,
mit esznek ezek minden rachelen
és mit enne ő,
ha megadná az élet.