Demény Péter

PERPETUUM MOBILE

Hát ide figyeljen, tisztelt uram,
nem akarom én megbántani, dehogy,
annyi és olyan közünk nem volt és nem lehet egymáshoz,
mindössze azt szeretném leszögezni,
hogy mókuskerékben –
tudja, ugye, mi az? –,
mókuskerékben tehát,
ebben a nem is annyira külső, testi, fizikai,
mint sokkal inkább belső, lelki, pszichikai jellegű,
végeérhetetlen mozgásban,
ahol a vég rögtön kezdet,
a kezdet pedig azonnal véggé válik maga is,
és így nem is tudni tulajdonképpen,
minek a kezdete vagy vége és mi is,
ebben az utolérhetetlen valamiben,
rabságba szerkesztett szabadságban,
és annak minden –
szeretném, ha pontosan megértene –:
MINDEN fajtájában,
melyeket bizonyára szintén ismer, úgymint:
a szerelem-mókuskerékben,
a szeretet-mókuskerékben,
a megalkuvás-mókuskerékben,
a bűntudat-mókuskerékben,
a barátság-mókuskerékben,
egyszóval minden számban,
amelyben bajnokságot szoktak rendezni
különféle egzotikus helyszíneken,
ezekben tehát mind, egytől egyig
páratlan vagyok, nyugodtan mondhatom,
egyedüli példány,
az örökös, túlszárnyalhatatlan és megismételhetetlen
(érti, uram?!)
mókuskerék-bajnok.