Rába György

FELSÜLT VARÁZSLÓ

Nem azt mondják amit szeretnék
és azt szeretik amit én nem
ó hogy mindenki nem lehet
próbabábum ikerfivérem
egy érintésre egy sóhajra
kényre-kegyre megmásíthassam
hétköznapi varázsütésre
hogy mint hús-vér eszményem hasson
nők férfiak mind élőlények
elszéledtek a tenyeremből
sok hét határon kóbor eb
elinalt ezt nem érhetem föl
és tükörből a fiús arc
merészen ami rám tekintett
fátyolos szemű beesett s nem
vethetem le mint szennyes inget