Lázár Bence András

A NYÁR UTOLSÓ NAPJA

A nyár végét feltöltik
most az utcaseprők.
A leveleket gondosan
egy kupacba gyűjtik,
majd idővel mind
eltűnnek.

Emlékszem, nagyapámmal
jártunk el sokat, ki a gátra,
szedtünk falevelet.
Majd betettük egy könyvbe,
precízen, rázártuk a lapokat.

Aztán újra egy ősz,
és könyveinkben szárított
gyűjteményünk. Így tettük
ezt minden évben.
Így készültünk a télre.

Jó lenne téged is így
berakni egy könyvbe.
Aztán meg elővenni,
megnézni a tested,
hol száradt el a legjobban,
hol szakadoznak az izmaid.

Majd visszazárnálak
a lapok közé,
megjelölném a helyedet,
lehetnél középen.

Vagy egyszerűen csak
odadobnálak abba a kupacba,
nem vennélek észre többet,
hisz úgyis tél lesz, majd tavasz,
és újra nyár.

Most leveleket ragasztok
a családi albumba,
a nyár utolsó napja van,
kinn hideg, rám zárták az ajtókat,
és már te sem kopogtatsz.