Kőrizs Imre

SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY

Imreh Andrásnak, a kamionosért

A költő mindig költő, a focista
mindig focista – egy beszélgetésben
egy ismert költő-író magyarázza
személyre szabott ontológiánkat.
Vagyis – továbbgondolva – a büfés
csak a büfében büfés, és a taxis
csak a kocsiban taxis, máskülönben
anya, ügyfél, beteg, panaszos, vádlott,
hívő, néző vagy ebtulajdonos.
De hát valahol mind anyák vagyunk,
betegek, panaszosok, vád alatt,
ügyfelek, hívők (vagy nem – ugyanaz),
nézők, hallgatók, s ha nincs is kutyánk,
azért volna hozzá koncepciónk:
hogy mekkorát is tartanánk panelban,
hogy rácson át nem dughatná ki a
fejét, hogy – kulcskérdés – hová szaratnánk.
Vegyünk, mondjuk, két fiatal cigányt.
Lássunk köröttük pályázati pénzt,
uniós utófinanszírozást,
tehetséges, szorgos vállalkozót,
egyáltalán: sikerágazatot.
Egy guanófeldolgozóban állnak,
a tartály mellett, ahova bejön
az anyag, és ami melléesik
(akár a poros délutáni élfény),
konkrétan az ő vállukra, fejükre,
azt ők dobják a konténerbe vissza.
Igaz, csak napi nyolc órában, úgyhogy
délutánonként levedlik a munkát,
s mennek mozgalmasabb életet élni.
Persze ne menjünk ilyen messzire.
Vegyük a kimart kezű kőművest:
hátát kérgesre égette a nap,
cementes haja akár a paróka,
szája sarkában száraz hab a nyál,
szempilláján a malter pöttyei,
s a nép, a nép, az istenadta nép
az este eláll mellőle a metrón.
Vagy vegyük ezt a fáradt és elállós
népet, amelynek nehéz élnie:
nehéz a megállóban reggel várni
a buszt, ezt a tömött, párás karámot,
s boldog, ki villamossal is mehet,
oda, ahova nem kívánkozik.
Vagy ott van a biztosítási alkusz,
aki megszokta, hogy nem osztozik,
csak bortippeken és golfoktatókon,
és szombat-vasárnap is oszt, szoroz, hogy
megnyerje a nem élet üzletágban
kialakult jutalékháborút.
Jó, hogy csak a költő önazonos,
s a többi, ki a hobbijának él.
Kik önfeledten nyilatkozzuk azt, hogy
mi bizony nem tudnánk dolgozni járni,
nyolc órát ülni (ülni!) fenekünkön,
és közben azt hisszük, hogy ez dicsőség,
vagy hogy tiszteletre méltó adottság
a többi elfáradt ember szemében.
Az élet nekünk city tour ad astra,
könnyen jön, könnyen megy a bánatunk,
mert hiszen minden kiheverhető
egy-egy ihletett, lusta délutánon,
csak vigyázni kell, nehogy elaludjunk,
mint a sztrádán a kamionsofőr,
illetve – a mi dolgunk ennyivel
nehezebb – fölébrednünk sem szabad.