Takács Zsuzsa

TIZENKÉT KÍSÉRLET

Utazók vacsorája

Utazók által adott utolsó
vacsora a kánikulában fulladozó
város tetőteraszán, zöld napernyő
alatt. Elérhetetlenül messze
magamtól s tőletek, drágáim,
nyirkos kezem a búcsú metszett
poharát magasba tartja.

Kérlek,

maradjon félbe a fenyegető
mozdulat. Nem mintha jó lett
volna eddig annyira. Ne essen
vágás a nyakon! Így lesz mód
belátnom ezt-azt. Az éjszakában
égő villany precíz rémülete
későbbre halasztódjon, kérlek.

Végiggondoltam

A levegő őrlő fogai közt forogva
végiggondoltam, hogy mit
hibáztam. Nem tartom bűnösnek
magamat. Ám teljes szívemből
bánom, ha mégis megbántottalak,
és a várakozók közé
készségesen beállok.

Akik aludtunk

Akik magunkat felejtve aludtunk,
elernyedt héj a Figyelő Szem előtt,
fölriadunk, mint sikoltásra,
az első, édes, hajnali madárszóra,
és bemosakszunk. Majd testünkbe
visszatérve leszállunk a valóság
rémítő köreibe a rozoga lifttel.

Lakat

Agyő, veszett világom!
Fölpattannak a zárak. Rejtély
és megoldása egybekattan.
Pörgetem ujjaimon a mázsás lakatot,
lepkesúlyát érzem. Szárnyat bontva
keringek a szobában. „A végsőkig
vagyok”, de elkábítottak.

A sebész

A hibátlan kezdés után,
a madarak ujjongásától kísérve
megjelenik a sima arcú férfi.
Kék szeme lassan fölkel üregében,
égen a nap. Látnia kell
a baj gyökerét. Toronyból
közelít, kezében villogás.

A Rém legyőzése

Nevén nevezni a Rémet,
kimondani ezerszer károgó
nevét, hogy már unjuk is: Rák.
Végezze a szemetesvödörben,
a hozzá méltó körülmények
szerint. Miközben pihenünk
zegzugos tenyered párnái között.

Próbáltam ellenállni

Próbáltam ellenállni, de nem ment.
Végre hatni kezd a soron kívül
bevett fél fájdalomcsillapító, ám
tovább ég a kioltott lámpa fénye
szemhéjam alatt. Kezelőasztalok
körvonala remeg és oszlik a semmibe,
majd erőt vesz rajtam a nyugalom.

Az idő

Időm forog; mint madárcsőr a tű
szemelget a kifeszített, fájó lemezen.
A hetekig tartó öt és fél nap alatt,
amíg az infúzióba kevert méreg
hatni kezd, figyeli agyamban
a szem, hogyan roskad össze
a hordalékból épülő hegy.

Elképzelések

Mint sakktáblán lép fejbőrömön
a méreg, sötét és világos gondolataim
között, s hajamat kiüti. Még úszom
egyet a halálom előtt. Áldjanak,
Uram, vízszagú tagjaim! Áldjon víz-
húgunk, a tiszta és alázatos. Ne kelljen
előtted mocsokban megjelennem.

Gyakorolhatja bárki

Gyakorolhatja rajtam bárki
az irgalmasság cselekedeteit.
Vállamra teheti kezét. Vagy
köhögésbe fojtva keserves könnyeit
leverheti poharát az asztaltól fölállva,
ha körmeim kisebesedett
félholdjaira néz.

Ennyi kísérlet

A rövidülő délután poszt mortem
fényei. Egy autó letekert ablakán
keresztül a forgalomba csapódó
tánczene szilánkjai. A gödör
aljáról visszakapaszkodó ennyi
kísérlet, ilyen szorgalom után
feláll. Elmúlt a nyár. Fázik.