Rába György

HÉTVÉGE IDEGEN VÁROSBAN

Emberi test-léleknek idegen
városban legnyomasztóbb a vasárnap
lehangolók a szürke délutánok
a járókelők nélküli kövek közt
barátokra ott amúgy sem találtál
sugárútját özönvíz néptelenné
mosta munkaszünet vidékre vonzó
kertes tanya fénypalota hiánya
sorompón túl rekedt elmés mulatság
műemlék gótika nyurgul hiába
ivó cukrászda moly nép rosta alját
pislákoló világosságba vonzza
másra nincsen már semmi gondja
a csődületeket a pletyka
vírusa utcasarkokról kiölte
a remízek meg tán életre keltek
villamost buszt trolit benyeltek
mert még a magasságbeliek is
a szabadságukat kivették