Loschitz Ferenc

NE CSAK SZORÍTS

Nem indítok ellened támadást,
s roppanó idő tavába se öllek. –
Alkonyi pír van, nehéz látni mást,
mint a bokrot, amint körötted görnyed,

virágát lógató selyemakác
résein át a fényt, amit levetve
hord a táj, s jól áll e mutogatás
neki s neked, aki ledérkedsz benne.

A többi zöld, a kék, édes piros
színek összegyűlnek egy árnyalatba,
ami időnként önmagába mos,
hogy elveszítselek egy pillanatra,

egy mozdulatra, amíg nem tudom,
hogy mit teszel a félsötét kavalkád
színei közt, mélynarancs udvaron,
és melyik színtől leszel egyre tarkább.

A nyár csupán e rőtes. sárga est,
hát fürödjünk a káprázó selyemben.
Ne csak szoríts, de utam úgy vezesd,
hogy ne kelljen ellened védekeznem.