Kiss Judit Ágnes

GYEREKKOR (I)

Újszülött

Almamagból keltem,
Almafavirágból,
Messzire gurultam
El az almafától.

Átúsztam a tengert,
Kúsztam sötét árkon,
Tanítsatok, hogy kell
Élni e világon.

Őrzőangyalokkal
Feleseltem régen,
Felhőfoszlány voltam,
Szaladtam az égen.

Most nem ért meg senki,
Sárba süpped lábam,
Elkeseredetten
Sírok a pólyában.

Visszaszámoló

Egeret fogtam véletlen,
Meglovagoltuk négyesben
Nagypapi, nagymami, dédi meg én,
Így ügetünk a világ peremén.

Fut, fut a tej, fut a lábasban,
Futnak utána hármasban
Nagypapi, nagymami, dédi, de én
Csak heverészek a tej tetején.

Állunk lesben kettesben,
Nincsenek itt a közelben sem
Nagypapi, nagymami. Dédi meg én
Nyúlra vadászunk tó fenekén.

Felhőkön túl, nem látszik,
Tölgyfa karosszék hintázik.
Ott ül a dédi, csak ő egyedül,
Mennyei koncertet hegedül.

Kék őzek

„Kérj a teánkból, friss főzet!”
kínálgatnak a kék őzek.
Zöld italukban eperfalevél,
így melegednek tél idején.

Jó puha föld a mohás tőzeg,
ott tavaszolnak a kék őzek.
Tarka virágot rágcsálnak,
némelyikük csak a sárgákat.

Késő ősszel a kék őzek
egymással megmérkőznek.
„Én győztem, veled alszom ma!”
bőgi az egyik az arcomba.

Néha nyaranta a kék őzek
rettentően megnőnek.
Hogyha nem óvna varázsének,
véletlen lelegelnének.

Vérháború

A vérpelék, a vérpelék,
Sorban jönnek a vérpelék,
Először csak a háztetőt,
Majd téged szednek szerteszét.

A vérnyulak, a vérnyulak,
Támadnak már a vérnyulak,
Háromszög szájuk tátogat,
És mozgatják az orrukat.

A vérhalak, a vérhalak,
Gerillaharcos vérhalak,
Nagylábujjadba marnak, és
A víz alá lerántanak.

A vércsigák, a vércsigák,
Itt vágtatnak a vércsigák,
Szuronyként szegzik szarvukat,
Rettegjen tőlük a világ.

Gyerekdal
1

Reggel, mikor fölébredek,
Apa csinál reggelit,
Kenyeret szel, lekvárt ken rá,
Mézes tejet melegít.

Ha nem tudok elaludni,
Eldúdol egy éneket.
Az Erlkönig, mondja mindig,
De nem tudom, mit jelent.

Apa nem visz le a boltba,
Félek otthon egyedül,
Hogyha ketten marad velem,
A könyvébe menekül.

Mikor jelmezbálost játszom,
Nem nézi meg a ruhám,
Apa, ha a zebrán megyünk,
Nem nyúl a kezem után.

2

A halálnak nincsen vére,
Másokét ezért veszi,
Kifolyathat egy vödörrel,
Mégse lesz saját neki.

A halálnak nincsen szeme,
Nem látja, hogy kicsi vagy,
De ha jól elbújsz előle,
Még egy kicsit élni hagy.

A halálnak nincsen gyomra,
Ezért csokit nem ehet,
Egy-egy napra jóllakatni
Csak a szíveddel lehet.