Tomaji Attila

MAKACSSÁRGA

Hommage á Kormos István

elröpül a szél magában
rikolt egy gyöngyhasú madár
makacssárga álmában
virágot verejtékezik a világ

gázolsz hasig keserű fűben
gólyahírt hozol vadalmát
nyelvet ölt rád s hallgat
mint csont a szivárvány

gyönge vesszô lassan fává lészen
hamuszürke levelei hilintáznak
kigyúlnak a lezuhanó fényben
lángolnak a rózsák is szerteszét
hiába hűti forró szirmuk örök szél

száz évig ha élnél se értenéd
miért lobogsz te is
ha lángolnak a rózsák szerteszét

száz évig ha élnél se értenéd
mit megláttál most hirtelen:
egy nyughatatlan ökörnyál
szaladt tovább ezüstösen a réteken –