Tőzsér Árpád

TOMIBAN

Éjszakák kínja, torokhangja:
egy arc megreped valahol,
találomra száj nyílik rajta,
s belőle idegen lét kahol.

Ki lappang, az él jól!, így a kishit,
s a vén, ha már únja batyuit,
surrog a mélyből a Bene vixit,
garatból: qui bene latuit.

Az éj résében árnyak, holtak,
tárul zord hübrisz-lerakat,
szerelmek helyén bélsár rothad,
s a bűzbe az álom beragad. –

Ismerd be, léted nem volt más: örve
bomlásnak, bajnak, ami van,
s száműzetés most májfoltos bőrbe,
örök aggságba – Tomiban.