Kőrizs Imre

AZZURRO

.Paolo Conténak

A holdfény egymikronnyi ezüstfüstje
vonja be a sikátort,
amelyben Piazzolla vagy egy másik isten
pillantásától kísérve,
elpukkant narancsok, koszmellű macskák közt
egy sebesült fekete zongora
vonszolja a farkát,
miközben egy közeli ponyva alatt valaki
cintől és rezektől kísérve
egyszerre füstkarikákat fúj,
szappanbuborékot ereget,
és tüzet nyel a manézsban.
Nem, a zongora nem táncol,
legfeljebb mindhárom lábára sántít,
de hirtelen mégis
a lakott területen megengedett sebesség fölé gyorsul,
és az öngyilkos bútorok lendületével
recsegve rohan bele a sarki ócskás mozgalmas kirakatába.
Taps.
A közönség újráztatna,
de a kalózarcú, szmokingos előadó
egy fiatalkori slágerével búcsúzik.
Derűs refrénjét, mint valami orrszarvú,
az egész aréna vele dübörgi.