Granasztói Olga

GRANASZTÓI PÁL „A BALATONNÁL”
CÍMŰ ÍRÁSA ELÉ

Granasztói Pál idén lenne százéves. Noha több mint húsz évvel halála után építészként, a magyar urbanisztika megújítójaként a városesztétika, városrendezés témakörében publikált kötetei alapján talán többen ismerik, mint szépírót, e kétféle alkotói tevékenysége mindig is elválaszthatatlanul összeforrt egymással.
Szépirodalmi műveiből, hosszú szünet után, 2007-ben jelent meg új illusztrált szövegválogatás, amely olyan, a 60-as 70-es években nagy visszhangot kiváltó, több kiadást megért önéletrajzi ihletésű műveit vette alapul, mint a Vallomás és búcsú (1961), a Liane (1962) vagy az Ifjúkor a belvárosban (1973). A Vallomás és búcsú e legújabb, rövidített kiadását a családi hagyatékban talált izgalmas fényképanyag hívta életre, de az unokák generációját jellemző új olvasói érdeklődés is erőteljesen befolyásolta.
A hagyatékból a kiadatlan kéziratok, fényképek mellett előkerültek az írót méltató újságcikkek és egyéb róla szóló írások, köztük Lengyel Balázs nekrológja. Ebből érdemes felidézni egy rövid részletet, amely rávilágít arra, hogyan lett Granasztói Pál építész íróvá, s pályájának e kettőssége hogyan oldódik fel hátrahagyott életművében. „Igaz, hogy Granasztói Pált a hazai építészetre nézve is keserves évek, a személyi kultusz évei tették íróvá. Ezek szorították ki arról a fényesen indult építészeti pályáról, melyen fiatalon is nevet és tekintélyt szerzett, úgy is, mint magas hivatalok viselője, a Közmunkatanácsban a városépítészet, a várostervezés egyik irányítójaként Fischer József mellett, valamint a modern, haladó építészet eszméiért harcoló, a civilizált városi élet értékeit feltáró cikkek, eszszék írójaként. Igaz, hogy a szocreál építészeti törekvések uralomra jutása idején ez az indulás-működés eltorlaszolódott. S igaz az is, hogy a Vallomás és búcsú híres kötetének tanulmányait – no persze csak az asztalfiók számára – az ötvenes évek elején írta, s ugyanakkor keletkezett első tisztán szépirodalmi vállalkozása, a Liane. Mindez igaz, de az irodalmi ambíció sokkal régebbi volt benne. Egy régen érlelődő szándék, az elhivatottság tudata dolgozott benne és ért felszínre, szorított magának időt és teret a nehéz években. Ez érlelődött ki, találta meg a tehetségéhez legjobban illő kifejezési formát. Ez a forma a vallomás, az önelemzés, a memoár…
Benne mindig is az időben lejátszódó folyamatok gondos, minuciózus elemzésén át vezet az út egy-egy felismerésig – legyen az egy városkép »jelentésének« leírása vagy egy szerelem végső tapasztalata, egy életmód summája. Milyen módszer ez? Tudta, kellett tudnia, egy fajta, speciális írói.”

Granasztóinak a kerek évfordulóhoz kapcsolódóan itt megjelenő, A Balatonnál című írása kiadatlan részlet egyik legismertebb művéből, a Vallomás és búcsú-ból. A hagyatékban a kézirat gépelt, indigóval készült másolati példánya maradt meg, az eredetit nem találjuk. A keletkezés idejét jelző évszám csakúgy, mint a címhez illesztett jegyzet a szerzőtől származik. Feltehetően a végleges, jelenlegi változaton még tovább dolgozott. A hivatkozás a Vallomás és búcsú kiadatlan részére azt jelenti, hogy Granasztói Pál szerkesztési és más okokból megőrzött minden, a végleges változatból kihagyott szövegrészt, töredéket. Sokat közülük egyébként használt máig kiadatlan, utolsó regényének készítésekor. Ennek kézirata az 1978-as évszámot viseli, címe Egy patrióta élete.