Gergely Ágnes

BALLADA

A szárnyatlanság kínjait
az ember érzi csak.
A madár nem bújtatja el
múltját a kút alatt,
az erdő ég, fölébe száll,
a füstöt éli át,
nem az erdőhalált és nem
a pernye bánatát.

A délibáb kockázatát
az ember látja csak.
A menhireket átfogják
a kultikus szavak,
rezegteti a szél, a nap,
ki prófétálni jött,
de mozdulatlan a világ
a hosszú kő mögött.

A rémület szünetjelét
az ember hallja csak.
A hold a tengervízre lép,
a víz a partra csap,
a kocsmahős viccet mesél,
mindig ez itt a jel,
s az ismeretlen katonát
varjak kísérik el.